Tudjuk mi a különbség az újrahasznosítás (recycling) és az értéknövelő újrahasznosítás (upcycling) között? Az újrahasznosítás során az anyagra, amely egyébként a szemétre kerülne, nyersanyagként tekintünk, a folyamat során a hulladékból ismét nyersanyag válik. Az értéknövelő újrahasznosítás pedig újrahasználatot vagy továbbhasznosítást jelent, némi kreativitás, egy kis csavar, átalakítás, és a tárgyból egy egészen más funkciójú használati tárgy vagy akár művészeti alkotás jön létre.
Mára komplett üzletág épült fel a továbbhasznosításra, az interneten a témában böngészve rengeteg jó és hasznos ötletet találunk, nagyon széles palettán. Így használt tárgyaink nem a szemétben végzik, hanem új szerepben kaphatnak „létjogosultságot”. Ahhoz, hogy a mindennapok környezetkímélőbbek legyenek, ezen a téren is tudatosságra és takarékosságra van szükség. Sorozatunkban újra és újra feltesszük a kérdést: mit tehetünk egyénileg a környezetünk megóvása érdekében, az energia- és erőforráspazarlás ellen – a takarékosság jegyében.
A 3-R szabály a gyakorlatban
A hulladékkezeléssel kapcsolatos felelős gondolkodást a 3R-szabállyal (reduce, reuse, recycle) tudjuk leírni. A reduce a csökkentésről szól, azt jelenti, hogy lehetőség szerint mérsékeljük azt a tevékenységet, amely a szemét előállításához vezet, ne fogyasszunk feleslegesen, ne pazaroljunk. A reuse jelentése, hogy nem válunk meg idő előtt attól, amit tovább is használhatnánk, nem vásárolunk feleslegesen, ezzel is kímélve a környezetünket. A recycle szó pedig arra utal, ha valamire már végképp nincs szükségünk, akkor ne dobjuk a szemétre, hanem bontsuk alkotóelemeire, dolgozzuk fel és hasznosítsuk újra. A már felhasznált áruk teljes vagy részleges felhasználása csökkenti a környezeti hatásokat azáltal, hogy elkerüli a hulladékok égetését, a toxinok felhalmozódása által előidézett talaj- és víz szennyeződést, és megtakarítja a teljesen új termékek előállításához felhasznált energiát is.
Szabályozott hulladékkezelés és az illegális szemétlerakás
Magyarországon a közterület-fenntartás a területi városgazdálkodás feladata. Mára a hulladékkezelésben egy rendkívül széles körű és sokféle lehetőségről beszélünk. Az illetékes társaságok a szervezett lomtalanítás, a szelektív hulladékgyűjtés, kommunális hulladékgyűjtés (települési szilárdhulladék-kezelés), kerti zöldhulladék-gyűjtés, hulladékgyűjtő udvarok üzemeltetése területén kínálnak megoldásokat amellett, hogy igyekeznek a környezettudatos gondolkodásmód kialakítására, a felelős szemléletmód formálására is hatással lenni a lakosság irányába történő edukációs tevékenységekkel. A Fővárosi Közterületfenntartó például Budapesten jelenleg két úgynevezett Szemléletformáló és Újrahasználati Központot is működtet, ahová a budapestiek bevihetik megunt, de még használható tárgyaikat, amelyeket mások potom pénzért „kiválthatnak” – így a könyvektől a bútorokig új tulajdonoshoz kerülhetnek ezek a tárgyak. Az irány és a törekvés minden esetben az, hogy ne gyarapítsuk a szeméthalmokat, és az új tárgyak gyártásával okozott karbonlábnyomunk méretét csökkentsük. Még mindig vannak, akik ezt másképp látják. Súlyos problémát jelent a települések szélén, az utak mellé, erdők szélére, elhagyatott területekre illegálisan lerakott lakossági kommunális vagy építési hulladék. Az ilyen tevékenység emberileg is mélyen elítélendő, 2021. január 1-jétől a törvény börtönnel is bünteti. Az illegális módon lerakott hulladék szennyezi a környezetet és súlyos közegészségügyi veszélyeket is rejt magában. A szeméthalmaz pedig gyorsan növekszik, mert sokan úgy gondolják, adott helyre bármit le lehet rakni, hiszen már valaki ezt előttük is megtette. A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény értelmében tilos a hulladékot elhagyni, – a gyűjtés, begyűjtés, tárolás, lerakás szabályaitól eltérő módon – felhalmozni, ellenőrizetlen körülmények között elhelyezni, kezelni. A raklapból kertibútor vagy a használt farmernadrágból táska is egy kiváló megoldás, de vannak, akik az értéknövelő újrahasznosítás területén ennél már sokkal messzebb képesek eljutni. A fejenként évi 450 kg háztartási hulladék (magyarországi adat) keletkezik, ennek kb. még mindig csak 10%-át hasznosítjuk újra. Szerencsére egyre többen vannak, akik arra törekszenek, hogy ez az arány megváltozzon. Ma már Magyarországon is vannak olyan üzletek, ahol kizárólag használt, újrahasznosított vagy olyan termékeket árulnak, amelyek fenntartható módon, ökológiai gazdálkodásból származó alapanyagokból készülnek. A jó európai példa az a Stockholm-közeli városkában az újrahasznosító gyűjtőközpont melletti üzlet, amely 2015-ben nyitotta meg a kapuit. Ez a helyszín azért praktikus, mert a nyersanyagot nem kell messzire utaztatni, ráadásul eleve sok ember látogat ide, hogy leadja a számára már felesleges dolgait. A műhelyben különválogatják azokat a tárgyakat, amelyek egy az egyben mehetnek újraeladásra és azokat, amelyeket újrahasznosítanak majd. Sőt, az üzlet egy művészeti iskolát is működtet, ahol a diákok megtanulhatják az újrahasznosításhoz szükséges különböző technológiákat, hogy a kreativitásukat a föld javára fordíthassák. Itthon is egyre több olyan kezdeményezés, művészcsoport, tervező bukkan fel, aki ügyel a környezetvédelemre. Vannak, akik a fenntartható divat, a tudatos ruhavásárlás kérdéseivel foglalkoznak, vagy használt de jó minőségű ruhák anyagait felhasználva alkotnak újabb ruhákat, kiegészítőket. De a magyar piacon megtaláljuk a tengeri hulladékból készített minimalista stílusú fürdőruhákat, a szabászati maradékokból kreált babákat és figurákat, és az újraálmodott kávékapszulákból született ékszereket is. Az újraéledő bútoroknak is óriási keletje van, hiszen egy praktikusan és kreatívan felújított, használt bútor, amely ráadásul még esetleg új funkciót is betölt, jóval kevesebbe kerül, mint az újonnan vásárolt. Évek óta működik például az a műhely, amelyben a köztereken látható hatalmas reklámmolinókból és építési hálókból minden résztvevő elkészítheti saját táskáját. A műhely célja, hogy az olykor egész épületeket befedő, ám aktualitásukat vesztett PVC-hálók ne a szemétbe kerüljenek, hanem újrahasznosítva köszönjenek vissza a 21. századi tárgykultúrában. Igazi designmárkává nőtte ki magát az a vállalkozás, amely kiszanált bakelitlemezek és elhasznált bicikligumik újrahasznosításába kezdett, és táskákat kezdett készíteni a kidobált cuccokból. Nagy sikerük van, jelenleg 30 budapesti bicikliszerviz teljes éves gumihulladékából készülnek a táskáik.
Mit tehetünk mi?
Mindezek csak kiemelt példák voltak, hiszen valóban rendkívül sokféle megoldást találunk. A környezettudatosan, felelősen gondolkodó ember számára alapvető dolog a hulladék keletkezésével, csökkentésének lehetőségével összefüggő megoldások. A hulladéknak mindenképpen van utóélete, és mennyivel jobb, ha a pénztárcabarát és környezettudatos megoldást választunk. Saját háztartásunkban nézzünk okosan a szemétbe szánt tárgyakra, vegyük elő a kreatív énünket, és találjunk új funkciót a kidobásra ítélt tárgyunkra, hogy ne a hulladékhalmot növelje. Járjunk nyitott szemmel, és érdeklődjünk a téma iránt, találjunk új környezettudatos megoldásokat, alakítsunk ki új szokásokat, bánjunk takarékosan a forrásainkkal. A spórolással és hatékony felhasználással egyénileg is profitálhatunk és globálisan is jót teszünk. Egyéni takarékoskodásunkkal csökkentjük az ökológiai lábnyomunkat, és példát mutatunk a gyermekeinknek is. Takarékoskodással élhetőbb jövőt teremtünk számukra.