Színkavalkád
Vége van a nyárnak, / hűvös szelek járnak…– mondogatta munka előtt egyik kedvenc versét Félix
Szúnyogtámadás
Felderítők! Irány a tópart! Kideríteni, hol vannak a legfinomabb falatok! Zümmögő hadosztály! Elterelő hadműveletre felkészülni! Szúró hadosztály! Bevetés indul! – így osztogatta a parancsokat a nyár legidegesítőbb, legkellemetlenebb csapatának vezére, a szúnyogtábornok.
Zűr az űrből
A fodros bárányfelhők mintha jóllakottan hömpölyögtek volna a világoskék égbolton, a nap hétágra sütött, lent a síneken pedig nagy sürgés-forgás vette kezdetét.
Mozdonybarátság
Egyszer volt, hol nem volt, a fűtőházon túl, még a bakterházon is túl, volt három jóbarát. A három V43-as villamos mozdony, mert hogy róluk volt szó, mindig számíthattak egymásra, kitartottak egymás mellett jóban-rosszban, hóban-fagyban, sőt még áramszünetkor is.
A sas, a rendőr, a rabló és az indián
Nem is csoda, hiszen már mindenki a péntekre készült. Ekkora lett meghirdetve ugyanis a hagyományos farsangi bál.
Bobó és a mosó
– Hello! Csao! Sziasztok! Mi a pálya? Olajozás megvolt? Kerekek pörögnek? – járta körbe reggel a telephelyet Bobó, az M44-es dízelmozdony, s közben mindenkihez volt pár kedves szava. – Ó, micsoda fényezés! És azok a lámpák!
Dezső, a kecskepásztor
– Beszállás! Indulás! Nem érünk rá, tessék egy kicsit jobban sietni! – türelmetlenkedett Dezső, mert már alig várta, hogy a virágzó rétek és mezők mellett zakatolhasson.