A Szegedi Vasúttörténeti Alapítvány vezetőjénél, Nagy Józsefnél jártunk, aki mesélt az alapítvány gyűjteményéről, és együtt ellátogattunk a Petőfiszálláson újonnan létrehozott vasútmúzeumhoz is.
Nagy József régi vágású vasutas, aki ötven évig szolgálta a vállalatot, és nyugdíjasként sem dől hátra, továbbra is min- dennap bejár a szegedi MÁV-palotába. „Kecskeméti születésű vagyok, vasútgépészeti technikumot végeztem. A kis fűtő- házban dízelmotorok szerelője voltam, majd kisvasúti moz- donyvezető lettem. 1971-ben átkerültem a nagyfűtőházhoz, gőzmozdonyreszortosnak. Akkoriban szerettem bele a füstös, olajos gépekbe, s kezdtem el fotózni őket, majd hamarosan rájöttem, hogy bizonyos alkatrészeket gyűjteni kellene, mert különben megsemmisülnek, elvesznek az utókor számára. Az első feleségem forgalmista volt, vele költöztem Szeged- re, itt volt lehetőségünk dolgozni és én 1974 óta a szegedi MÁV-palotában vagyok. Először Vasúti Fotókört alapítottam, majd hogy a gyűjteményemnek formát öltsek, a Vasúttörténeti Alapítványt is létrehoztuk 1993-ban pár hasonlóan lelkes kol- légával. Azóta töretlenül dolgozunk a közös célokért, a magyar vasút emlékeinek megőrzéséért. Műszaki főtanácsosként mentem nyugdíjba, gyönyörű életem volt és van.”
Kincsek az alagsorban
József minden energiáját az alapítványra fordítja. Eleinte furcsán néztek rá gyűjtögetési szenvedélye miatt, de aztán a vállalat is a pártjára állt, raktárt és támogatást biztosított, hiszen érdemes megőrizni a múlt relikviáit. Jelenleg tíz ki- helyezett, állandó kiállítást igazgatnak a Dél-Alföldön, nosz- talgiavonatokat, rendezvényeket szerveznek. Szentesi gépé- szeti gyűjteményük a legnagyobb, de a szegedi MÁV-palota pincéje is rengeteg kincset rejt. Például a vezetőállást, amin egykor dízelmozdonyt lehetett irányítani, mozdonytáblákat, kocsitáblákat, pecséteket, táskákat. Külön szoba szolgál különböző korok vasúti egyenruháinak tárolására, 10 000 vagy még több negatív található a fotósszobában, akad itt vasútmodellező helyiség is, nemzetközi emlékek, könyvek, menetrendek, naptárak. „Hivatalosan nyolcan gondozzuk a gyűjteményt és önkéntesek is segítenek. Sok évfordulós ese- ményt rendezünk, füzeteket adunk ki és az országos fotóki- állítást is mi szervezzük, ami az ország vasútállomásain ván- dorol. Több évtizedes vasúti munkánk mellett rendszeresen foglalkozunk a vasút történetének tanulmányozásával, fon- tos dokumentumok gyűjtésével is. Például Felföldi Károly – a kecskeméti pft. vezetőjeként – a Cegléd–Szeged vas- útvonal történeti kutatásait végezte az 1980-as években és fő szervezője volt a 125 éves jubileum kecskeméti rendez- vényeinek. Jómagam 1984-ben megalapítottam a Bugaci Kispöfögő Baráti kört, a Kecskeméti Kisvasút Napját pedig 25 éven keresztül rendeztem meg. Csendom Lajosnak – mint az akkori kecskeméti vontatási főnöknek – nagy sze- repe volt a 490.053 sz. mozdony és a kisvasút személy- és teherkocsiparkjának megóvásában. Szabó Gyula – a szegedi Vasútigazgatóság vezetőjeként – 1982-ben a Pest–Zimony vasútvonal 100 éves jubileumi ünnepségének fő szervezője volt. A Közművelődési Bizottság titkáraként kóstolt bele a megemlékezések és a méltó ünnepségek megszervezésébe.” Az alapítvány hangsúlyozottan a szegedi és környéki vas- út múltját dolgozza fel. A kiállításokon a látogatóközönség megtalálhatja a számára oly ismert vagy éppen kevésbé is- mert vasúti múlt tárgyi eszközeit.
A legújabb kiállítás
Petőfiszálláson, avagy az egykori Szentkút falujában már az önkormányzat munkatársa, Nagy Péter mutatja meg az alapítvány újonnan kialakított kiállítását, amit a felvételi épü- let felső szintjén rendeztek be, összesen hat helyiségben.
Az emeletre tartva válogatott vasutas fényképek fogadják a látogatót. A kiállított tárgyak a Vasúttörténeti Alapítvány és Nagyváradi André magángyűjtő tulajdonát képezik, aki az ön- kormányzat tagjaival együtt jelentős szerepet vállalt a kiál- lítás létrehozásában. Az első szobában egy irányítóközpont található és az emlékhely rövid leírása. Itt megtudjuk, hogy nem kicsi harc volt rendbe tenni a helyiségeket, festést, új burkolatot, világítást és ajtókat igényeltek. A második szo- bában utazós részleg lett berendezve, mintha csak vonaton ülnénk. Pénztár, resti installáció, váróterem, s ehhez kapcso- lódó emlékek várják a látogatókat. A hely egész milliője a hetvenes évekbeli időszakot tükrözi. Ugyanilyen hangulatot idéznek a terepasztalon lévő működő, és a vitrinben lévő kiállított vasútmodellek is a következő he- lyiségben. Az ott lakók mindennapi életéhez tartozó épületré- szeket is megtekintheti az érdeklődő, mint például a szolgálati lakást, amelyben a forgalmi szolgálattevő és az állomásfőnök lakott, vagy a korabeli konyhát, teljes felszereltségével. A kiállítást állandóra tervezték, előre egyeztethető tárlatvezetéssel. Ha szeretnénk meglátogatni, a telefonszámot az állomás bejá- ratánál lehet megtekinteni, de megtalálható az önkormányzat honlapján is.