Vasutas generációk

Karácsony Munkatársaink

2023.12.05 09:46
szerző: Hum Krisztina

Veterán, baby boomer, X, Y, Z és alfa-generáció. Manapság számos összefüggésben halljuk és használjuk ezeket a kifejezéseket, tudjuk, mindegyik egy-egy korszakot és az abban születetteket jelenti. A kutatók szerint mindegyik generációnak sajátos alapvetései, preferenciái,  értékei és megközelítései vannak. De hogyan öröklődik egy szakma, egy hivatás szeretete apáról fiúra, egyik generációról a másikra? Az  bizonyos, hogy a sokat emlegetett generációs szakadék fölött egy jól járható és stabil híd a közös szakma szeretete. Számos olyan  unkatársunk van a MÁV-VOLÁN-csoportban, akinek pályaválasztása családi ihletésű volt, hiszen már dédapja, nagyapja, vagy édesanyja,  édesapja is itt teljesített szolgálatot. Ismerjünk most meg két olyan kollégát, akik mögött többgenerációs vasutasmúlt van, és akiknek a  zakmaválasztás annak idején nem volt kérdéses. Ők beszélnek most a családi kötődésről, a vasutas hivatásról, és karácsony közeledtével egy kicsit a szeretet ünnepéről is mesélnek.

Kovács Lajos, erősáramú vonalellenőr, Felsővezetéki szakasz Szajol (MÁV)

Nagyapám, néhai Kovács József Szajolban raktáros volt a vasútnál. Az ő fia, az én édesapám, Kovács Lajos Szolnokon kocsivizsgálóként dolgozott, idén 89 éves. Én erősáramú vonalellenőr lettem. Korábban dolgoztam a Szolnoki Járműjavítóban is, most Szajolban teljesítek szolgálatot én is, mint annak idején nagyapám. Fiam, Kovács Viktor a MÁV SZK Humán  zolgáltatásmenedzsmentszakértője. Ez négy generáció, ha megszámoljuk. De a feleségem, Kovácsné Móráth Zsuzsanna is a vasútnál  dolgozik ltalános pályavasúti előadóként, a vejem vasúti járművezető, néhai anyósom pedig szintén vasutasként dolgozott, ő raktárnok  volt. Nagy volt tehát a szülői, nagyszülői, családi hatás is a pályaválasztásban, hiszen gyermekkoromat kitöltötte a vasút. A szolnoki  pályaudvar kisgyerekként maga volt a csoda, mindig szerettem a vonatokat és a vasutas közeget. Szajol vasúti csomópontként, Szolnok pedig az óriási járműjavítóval stabil munkalehetőséget teremtett mindig is a környéken élőknek. Olyan biztos pont volt a vasút, amire lehetett számítani, aki itt megkapaszkodott, gyökeret vert, az nehezen mozdult már máshová.

Kovács Lajos családja

A fiam is mindig a vasútnál akart dolgozni, ő vasúti ösztöndíjjal diplomázott. Nagyon büszke vagyok rá, hogy helytáll a munkájában a mai napig. Szajolban  így ideje az én kezdeményezésemre egy remek programot indítottunk, amelyet akár pályaorientációs programnak is tekinthetünk.  elajánlottuk, hogy a községben, és 30 km-es távolságra Fegyvernek irányába, hogy körbevisszük az érdeklődőket vágánygépkocsival. Nyugdíjasok jönnek unokákkal, de gyakoriak a pályaválasztás előtt álló fiatalok is. Ez egy örömmunka, hiszen igazi  felüdülés látni az érdeklődést. Reméljük, ezzel is hozzátehetünk valamennyit ahhoz, hogy minél többen megismerjék és megszeressék a  vasutat. 

A karácsony szenteste a mi nagy családunk legkedvesebb ünnepe, összejövünk nálunk mindannyian. Feleségem a kacsacombot készíti a hagyományos családi recept szerint, az én feladatom pedig a halászlé. Persze mindig készül mindenféle más finomság is, de ezek elmaradhatatlanok. A családi asztalnál már a két  unokám is ott ül, a 6 és 4 éves kislányok. Igazi boldogság ilyenkor, hogy együtt lehetünk.

Nagy István, forgalmi üzemmérnök, FCSF Budapest-Déli (MÁV)

„29 éves vagyok, a fiatalabb generáció tagja, így még édesapám is aktív dolgozó. Az én édesapám, Nagy István SAP modulgazda a  MÁV SZK-nál. Nagypapám, szintén Nagy István, fővonali, fő mozdonyvezető volt. Az ő testvére Nagy Sándor, szintén a vasútnál dolgozott az árurakodás területén. Dédapám pedig, Gali Miklós, a pályafenntartásnál pályaépítő volt a nehéz időkben, 1945 körül, hadifogsága után, lábsérüléssel. Anyai nagyapám Szegény Sándor hegesztőmunkás volt a MÁV Vagon- és gépgyár debreceni  járműjavító üzemében. Ha még távolabbra nézünk, akkor anyai dédi papám, néhai Földesi Lajos, a debreceni járműjavítóban volt  Kovács. Jó szívvel gondolok vissza rájuk és a régi időkre is, sokszor elgondolom, hogy milyen lehetett a sorsuk, az életük vasutas  dolgozóként. Azt lehet mondani, hogy már egészen kis gyermekként magamba szívtam a vasút iránti érdeklődésemet, köszönhető volt ez természetesen a családi kötődéseknek is. Apámat, nagyapámat is gyakran láttam munka közben, és – ahogyan a családban mesélik – jó alvó voltam, de a vasútállomásokon mindig felébredtem, és csodálattal néztem a mozdonyokat, vasúti kocsikat. Még olvasni nem  tudtam, amikor unokatesóimmal a nagypapa könyvespolcán felfedeztük az F1-es Jelzési utasítást. Soha olyan izgalmas könyvet nem láttam! A szenvedélyemmé vált a vasúti jelzési rendszer tanulmányozása, és bevallom, a mai napig örömmel tölt el. A pályaválasztási
időszakban elsőként az volt számomra biztos, hogy mérnöknek fogok tanulni, a Széchényi István Egyetemen végeztem 2019-ben közlekedésmérnökként, kötöttpálya szakirányon. A felvételemet követően a csomópont kiválasztása tőlem függetlenül történt, viszont örülök, hogy Budapest-Déli pályaudvarra kerültem mérnökgyakornokként, és kezdtem meg a forgalmi szolgálattevői tanulmányaim, ugyanebben az évben a BGOK-n.

Nagy István családja

Jelenleg a Budapest-Déli pályaudvar utastájékoztatásáért felelek. De fordulószolgálatban is aktívan dolgozom, a pályaudvaron jelenleg több munkakörben is tudok szolgálatot teljesíteni. Főrendelkező, forgalmi szolgálattevő, váltókezelő, utastájékoztató, állomási szolgáltatások koordinátor munkakörökre – ha esetleg betegség miatt szükséges – bevezényelnek helyettesítésre. 2020-ban tettem le az önállósítói vizsgát, ami után megkezdhettem a  felügyelet alatti szolgálataimat, onnantól a vörös sapkát hivatalosan is felvehetem. A tiszti vizsgámat 2022-ben tettem le a BGOK-nál.

A karácsony, mint mindenki másnak, nekünk is talán a legfontosabb ünnepe az évnek. Öröm, hogy együtt lehet a család, és együtt
tölthetjük az időnket. De bizony, nálunk a karácsonyban is jelen van a vasút. A korábbi LEGO kisvasút után 16 éves voltam, amikor megkaptam a első modellvasút kezdőkészletem. Dízelgép…3 teherkocsi…körpálya…Emlékezetes ajándék volt! Ez a modellvasút azóta  is, immár 13 éve minden karácsonykor ott van a karácsonyfa alatt. Nekem így teljes az ünnep. Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok!