A kockázat olyan bizonytalanság választása, amely magában hordozza egy negatív következmény lehetőségét. Amikor kockázatot vállalunk, akkor tudatában vagyunk az esetleges negatív következmények lehetőségének. Ez egy önkéntes magatartásunk. Az, hogy mennyire vagyunk kockázatvállalók függ a korunktól, a nemünktől és a személyiségünktől.
Kutatások alapján serdülőkorunkban vagyunk a legvakmerőbbek és a legmerészebbek. Azt is bebizonyították a tanulmányok, hogy a férfiak jóval kockázatvállalóbbak, mint a nők. Vannak olyan személyiségek, akiknek bizonyos szintű kockázat vállalása megéri egy élményért. Elmondható, hogy egy kockázatvállaló személyiségnek az élményszerzés hedonista jellege a vonzó. Minden izgalmas tevékenység örömforrásként funkcionál a számára. Ezek a tevékenységek más típus számára túl veszélyesnek és kockázatosnak tűnhetnek.
A komfortzóna az, ahol biztonságban érezhetjük magunkat, azonban a túlzott biztonságra való törekvés meggátolhat bennünket az előrelépésben és a fejlődésben. Az izgalmak, az új élmények, a kalandok mind-mind a komfortzónán kívül várnak, ezáltal kockázatot hordozva magukban. Vannak olyan élethelyzetek, amikor a komfortzóna az ideális közeg a számunkra, hiszen itt biztosított a nyugalom és a kiszámíthatóság. Például amikor nagy változáson megyünk keresztül az élet egy területén, akkor más életterületeken ragaszkodunk azokhoz a megszokásokhoz, amelyek stabilitást nyújtanak a számunkra. A megszokások itt a megszokott környezetet, viselkedést, gondolatokat, cselekvéseket, rutinokat, kapcsolatokat és reakciókat jelentik.
Van egy pont, ahol a komfortzóna ismerőssége és kiszámíthatósága hirtelen már csak keveset, vagy semmit nem ad. Ha gyakran érezzük magunkat nyűgösnek és fásultnak, nem találjuk a helyünket, nem segítenek a korábban inspiráló, motiváló, pihentető dolgok, akkor szinte kötelező kilépnünk a komfortzónánkból, változtatnunk „kell” valamit.
Ha kilépünk a komfortzónából, ha feszegetjük a határainkat, ha másképp csinálunk valamint mint eddig, akkor a félelem zónájában találhatjuk magunkat, ahol aggódhatunk mások véleménye miatt, kifogásokat gyárthatunk vagy félelem lehet bennünk az újdonság iránt. Az agyunk a kényelmetlen szituációt rögtön idegenkedéssel fogadja. Kockázatot vállaltunk, szembe találtuk magunkat egy kihívással. Azt mindenképpen célszerű már az elején tudatosítani, hogy a kudarcok nem elkerülhetők, hanem szükségszerűek. Ha kudarc ér bennünket, érdemes megvizsgálnunk tüzetesen az okokat és a körülményeket. Ha kilépünk a komfortzónánkból, akkor a kezdeti élmények a meghatározók, így kezdjünk könnyebben teljesíthető apró részfeladatokkal.
Ha az így keletkező stressz pozitívan hat ránk, tanulási zónába lépünk. Itt új képességeket sajátíthatunk el, nőhet az önbizalmunk és felszínre kerülhetnek az új ötletek. Ekkor bővül a komfortzónánk, hiszen itt már megtettünk valamit, amit előtte kizártnak gondoltunk, meghaladtuk önmagunkat. Lehet, hogy kipróbáltunk egy extrém sportot vagy kiálltunk közönség elé elődást tartani, egy biztos, legyőztük egy önkorlátozó gondolatunkat, egy korlátunkat, kitoltuk a határainkat. A tanulási időszak után következik a növekedési zóna. Itt új szokásokat vehetünk fel, új céljaink jelenhetnek meg, új álmokat tűzhetünk ki és valósíthatunk meg, egyszóval kiteljesedhetünk. Ennek megéléséhez vissza kell lépnünk a komfortzóna biztonságos és nyugodt terébe.
Ha viszont a stressz negatívan hat ránk, akkor a pánik zónába kerülünk, ahol három ösztönös reakciónk lehet: a menekülés, a harc vagy a lefagyás. Visszafordulunk, visszalépünk a kihívást jelentő tevékenység elől, esetleg fogat összeszorítva megcsináljuk vagy cselekvésképtelenné válunk. Egy igen valószínű: nem jó emlékként marad meg a számunkra ez az időszak. Ezeket az állapotokat a megszokásokba való visszatéréssel tudjuk feloldani. Ha ez történik velünk, érdemes megvizsgálnunk, hogy fel volt-e bontva a kihívást jelentő tevékenység apró kis lépésekre vagy rögtön a mély vízbe ugrottunk fejest.
Hogyan lépjünk ki a komfortzónánkból?
- Segítsünk másokon
- Találjunk új hobbikat
- Sportoljunk változatosan
- Tanuljunk meg valami kihívást jelentőt
- Mondjunk „igent” gyakrabban
- Változtassunk a környezetünkön
- Csináljunk valamit másképp, mint a megszokott
- Legyünk bátrak, de ne vakmerők
Ha kilépünk a komfortzónánkból megtapasztaljuk, hogy milyen megküzdeni egy ismeretlen helyzettel, milyen alkalmazkodni, milyen az, amikor mi tesszük meg az első lépést (és nem kényszerből). Itt élhetjük át a nemtudást, vagyis amikor nem tudjuk mi a következő lépés. Megtapasztalhatjuk, hogy milyen az, ha valami nem sikerül elsőre, és milyen felemelő, ha ezután is megyünk előre, majd végül elérjük a sikert.
A fejlődés az ésszerű kockázatvállalás és bátorság majd az elcsendesedés, átgondolás eredménye. A komfortzónában maradás is a fejlődés része, mivel ilyenkor történik annak a beépítése, amit a komfortzónán kívül átéltünk és megtapasztaltunk. Ha egyszer elkezdünk változtatni a megszokott dolgainkon, utána már természetessé fog válni az, hogy újra és újra kilépünk a megszokottságból, vagyis a komfortzónánkból.