Zöld föveny vezet a vízpartig, lassan lépdelek rajta. Nem szeretném megzavarni a sás között megbúvó élőlényeket. A fel-fel erősödő szél lágyan simítja végig a különböző nádfélék bóbitáját, így azok mint száraz, világosbarna tenger a vízzel együtt hullámzanak. Mellettem egy óriási, kidőlt fa hever, törzsét mértani pontossággal rágta el egy hód. Leülök rá, és figyelek. Itt még a csend is mozgalmas: a víz lassú, megnyugtató csobogása, a kakukkszó vagy a zöld küllő kopácsolása egy korhadt fatörzsön elfeledtet velem minden gondot.
Ekkor vadkacsapár húz át a pasztellkék égen. Légies könnyedséggel lépdelve landolnak a tavon. Aztán hirtelen elkapom a tekintetem - mintha nehéz követ hallanék csobbanni - egy mocsári teknős ugrik éppen a vízbe. A távolban bütyköshattyú fészkel, párja körülötte járőrözik. A rókák, és a hermelinek már visszahúzódtak az erdő sötétjébe, éjjeli ittlétükre csak az út porán felejtett lábnyomaik emlékeztetnek.
A berek békés, sőt, talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy ez itt a béke szigete,- már ha nevezhetek szigetnek egy ekkora kiterjedésű lápvidéket. A természet itt érintetlen, nem csoda hát, hogy egyensúlyban van minden mindennel. A fény az árnyékkal, az élet a halállal, a gyarapodás az erózióval. A huhogó unkákra és brekegő kecskebékákra a lápságban gázló kócsagok és gémek vadásznak. Csak annyit fogyasztanak el, amennyire szükségük van. Elgondolkodtató.
Bár ez csak egy emlék a számos, berekben töltött napjaim egyikéről, mégis elég ahhoz, hogy felderítsen. Írás közben Nagy László egyik megzenésített versét dúdolom, amely gyönyörűen körvonalazza az ember és a természet különleges, intim viszonyát. „Senki se látta, csak magam csodáltam, ott a víz partján még sokáig álltam. Játszott a nádas széllel és derűvel, s haza indultam nádihegedűvel.” – szól a dal, ami a felfedezés, és a megfigyelés örömére csábítja az olvasót.
Népszerű írónk, Fekete István is nagy szeretettel járta a berek lápvidékét, és figyelte az itt élő állatok kifogyhatatlanul színes és végtelenül inspiráló világát. Neki köszönhetjük Kele, Csí, Lutra vagy Hú karakterét, és az ő tollából született (több klasszikus mellett) a Vuk, a Téli berek és a Tüskevár című ifjúsági regény is. Utóbbiból a Magyar Televízió 1967-ben nyolc részes sorozatot gyártott Zenthe Ferenc, Dajka Margit, Tábori Nóra és Bánhidi László emlékezetes főszereplésével. Mind a könyv, mind pedig a film adaptáció hangulatosan meséli el a két városi fiú, Tutajos és Bütyök kalandjait ebben a különleges „nádivilágban”, ahol a megfigyeléseikre és a tapasztalataikra alapozva kell boldogulniuk.
A berek varázslatos világán vezet keresztül a MÁV 39b számú, Balatonfenyves–Somogyszentpál vasútvonala, amely lehetőséget ad az egyedülálló tájegység áttekintésére, megismerésére. A keskennyomtávú vasút megépítését egyébként 1950. október 13-án kezdték meg. Az ingoványos területet egymásra merőleges vágányokkal hálózták be, hogy az itt megtalálható majorságokból mezőgazdasági terményeket, tőzeget és mésziszapot szállíthassanak a balatonfenyvesi vasútállomásra. 1953-tól dízelmozdonyok közlekedtek a vonalon, a menetrend szerinti személyszállítás pedig 1956. június 3-án indult meg. Az 1980-as évektől kezdve egyre csak nőtt a vasút turisztikai jelentősége, mert elérhetővé tette a csisztapusztai termálfürdőt. 2002-ben ezt a pályaszakaszt felszedték, de majd 20 évvel később a vonal helyreállítása megkezdődött, amely idén várhatóan be is fejeződik.
Érdekesség – Miért érdemes a berekbe látogatni, milyen élőlényeket figyelhetünk meg itt?
Ha van hely, felsorolható a berek állatvilága: http://www.kisbalaton.hu/index.php/hu/amivel-meg-talalkozhatunk
Régi-új vonalszakasszal térhet vissza nyáron a balatonfenyvesi kisvasút
A Balatonfenyvest övező vidék korábban a Balaton vízfelületéhez tartozott, de a hullámzás hatására létrejött turzásgátak elszakították a tótól. Az így létrejövő mocsaras területet az 1860-as években lecsapolták, majd megkíséreltek a területen termőföldeket létrehozni. A terület megközelítését azonban hátráltatta a sáros, süppedős talaj. Ennek a helyzetnek a megoldására a két világháború között 4 km hosszban 600 mm nyomtávolságú vasútvonalat építettek a balatonfenyvesi MÁV állomás és Imre-major közé. Ekkor a vasúti kocsikat még lóval vontatták, menetrend szerinti utasforgalom nem volt. Ez a rövid vonal a második világháborúban elpusztult, ezért a háború után új vasút építésére volt szükség.
A Balatonnagybereki Állami Gazdaság kezdeményezésére 1950. október 13-án kezdték meg a 760 mm nyomtávolságú gazdasági vasút pályájának lefektetését. A lápos, mocsaras területen egymásra merőleges vágányokkal hálózták be. A területen lévő majorságokból mezőgazdasági terményeket, tőzeget és mésziszapot szállított a balatonfenyvesi vasútállomásra.
Napjainkban mind a turisták, mind a helybéliek szívesen utaznak a kisvasúton. Menetrendszerű forgalom jelenleg csak a Balatonfenyves-Központi Főmajor (Imremajor)-Somogyszentpál vonalon van, ez utóbbin a pályaszakasz állapota jó, mivel teljesen fel lett újítva, ezért itt a vasút Mk48-as dízelmozdonya is közlekedhet.
Tavaly szeptemberben töltötte a kisvasút a 70. születésnapját, amelyet kisvasúti nappal ünnepeltek Balatonfenyvesen. Egész nap színes programokkal várták a családokat és a kisvasút-barátokat a végállomáson. A tervek szerint idén nyáron elkészül, és ismét utazhatnak a kirándulók a csisztafürdői vonalon, melynek újjáépítési munkálatait már megkezdték. Az utasok a Nagyberek gazdag állat- és növényvilágában gyönyörködhetnek az utazás során, az oda-vissza bő egy órás vonatozás kellemes kikapcsolódást nyújt felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. A kisvonatokon regionális tarifa van érvényben, ezért az országos árakhoz képest 25 százalékkal olcsóbban lehet jegyet váltani. A MÁV-START által üzemeltetett kisvasúton a nyári főszezonban mindennap 7 pár vonat indul. A 14 kilométeres utat most már 35 perc alatt teszik meg a szerelvények.
fotók:
a kisvasútról készült fényképet Peszmeg Miklós, vezető jegyvizsgáló, forgalmi szolgálattevő, vonali tolatásvezető készítette