Az 1900-as évek eleje a tengeralattjáró építések időszaka volt. Mi magyarok sem maradhattunk le a versengésben. Az első magyar tengeralattjáró Fiumében „kezdte meg pályafutását” 1909-ben. Ezt azonban évekkel az előtt megelőzte egy, a Hévízi tóban, majd a Balatonon is kipróbált magyar fejlesztésű búvárhajó, amely rövid pályafutását a feljegyzések szerint Balatonboglár és Szántód között fejezte be. Ott süllyedt el második próbaútján motorhiba miatt.
A TCH Tárnoki Művészeti Egyesület ezt a búvárnaszádot álmodta újra – hiszen a hajóról rajzok nem maradtak fenn – és festette az elképzelt belső teret és gépészetet a szántódi aluljáró falaira közel 400 négyzetméteren. Alkotásukkal emléket állítottak Meszlényi Pál függetlenségi képviselőnek, aki az Udvary Ferenc találmányának megépítéséhez szükséges tőkét előteremtette.
Ez a tárnokiak hatodik balatoni aluljáró festése, melyet a fonyódi, boglári, fenyvesi, lellei és siófoki előzött meg időben.
A szürke betonfalakra élet költözött: vezetékek, nyomógombok, hajókürt, hajóskapitány pipával, a kerek hajóablakon bekukucskáló halak, Balaton térkép, újabb nyomógombok, szegecselt lemezek, kallantyúk, emeltyűk, mentőláda, hajókormány, újabb csövek és vezetékek. Az aluljáró festéshez az anyagokat MÁV Pályavasúti Területi Igazgatóság Pécs biztosította a tárnokiaknak, akik októberben két hétvége alatt fejezték be alkotásukat. Munkájukat nagyon köszönjük.
Reméljük, találnak még olyan balatoni történetet, amit szeretnének művészetük segítségével megosztani, megismertetni. Mi biztosan találunk erre alkalmas helyszínt. Ha mást nem, egy újabb aluljárót.