„A munkám egyaránt utal a Volánbusz nosztalgiaflottájára, valamint a hazai autóbusz-közlekedés és -gyártás történelmére” – mondja Könözsi Gábor, a nosztalgia autóbusz-dekorációs pályázat második helyezettje.
– Honnan jött az ötlet, hogy megmérettesse magát a Volánbusz nosztalgiabusz-dekorációs pályázatán? Máskor is indult már ilyen pályázaton?
– Nem, ez volt az első, de nagyon örülök neki, hogy sikerült második helyezést elérnem. Autóbusz-modellek készítésével 2020. óta foglalkozom; többnyire Ikarus 300-asokat és az EAG típusait készítem 1:43-as arányban, de egyedi megrendelésre más autóbusztípusokat is lemodellezek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy igény esetén a különböző Volán-társaságok festésmintáival készítem el a modelleket, csináltam már például Kisalföld, Borsod és Szabolcs Volán egykori színtervével is buszmodellt. A festés- vagy fényezésmintát pedig egy grafikai program segítségével szerkesztem meg, majd matricára nyomtatom. Ikarus E97-es modellt is készítettem már különböző mintázatokkal, így amikor megláttam az Ikarus EAG 397.05-ös dekorációjára kiírt pályázatot, rögtön több ötletem is támadt a dekorálására. Először a régi Volán-buszok „papagájos” festését szerettem volna fölidézni, de aztán rájöttem, hogy ez nem fog menni, mert ez a típus sosem viselt ilyen fényezést, és nem is illett rá igazán. Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy mi lenne, ha a különböző korok meghatározó autóbusztípusainak a sziluettjét tenném rá – az adott korszakhoz tartozó logóval? Végül ennél a megoldásnál maradtam. Az Ikarus Faros egy olyan ikonikus jármű, amelyre mindenki emlékszik, de a 200-ast sem kell különösebben bemutatni, mert ez egy alapjármű volt a rendszerváltás előtt. Az E95-ös pedig szintén elterjedt volt a nagyvárosok közötti távolsági közlekedésben. Ezért esett a választásom ezekre az alaptípusokra. A pályázatom így egyaránt utal a Volánbusz nosztalgiaflottájára, valamint a hazai autóbusz-közlekedés és -gyártás történelmére is.
– Van valamilyen szakirányú – mondjuk, járműmérnöki vagy grafikai –végzettsége, ami segítséget jelent az autóbusz-modellezés terén?
– Építészmérnök vagyok, napi szinten használok különféle tervező- és grafikai programokat. Szerintem a két szakma közel áll egymáshoz.
– Családi indíttatásból jött ez a hobbi? Esetleg volt autóbusz-vezető a családban?
– Nincs családi kötődésünk a buszközlekedéshez, viszont engem gyerekkorom óta érdekelnek az autóbuszok. Ezért is indítottam el 2001-ben a busztipusok.hu weboldalt, ahol fotókat, típustörténeti leírásokat, adatokat, jellegrajzokat teszek közzé. Rendszeresen részt veszek a különböző nosztalgiarendezvényeken, retrónapokon, természetesen tavaly is ott voltam Hatvanban. Szerencsére sok dolgozót, formatervezőt ismerek a régi Ikarus-gyárból, és sikerült széleskörű szakmai kapcsolatokra szert tennem az elmúlt években.
– Akkor ez több mint hobbi: értékmentés vagy inkább már megélhetés?
– Is-is. Eredetileg az volt a cél, hogy a lehető legtöbb tárgyi emléket megőrizzem az utókornak a már kifutott, nem létező Ikarusokról. Innen már csak egy lépés volt a modellkészítés. Ezeket eleinte magamnak készítettem, de amikor felraktam a kész műveket az egyik közösségi média oldalára, hirtelen nagy érdeklődés lett irántuk. Így indult el 3D-s nyomtatással a kisszériás gyártás: a mesterminta alapján, műgyantaöntéssel sokszorosítva készülnek az egyes elemek, amelyeket a végén összeépítek.
– Hány darabból, illetve típusból áll jelenleg a buszmodellgyűjteménye?
– Eddig több mint egy tucatnyi busztípusból készítettem modellt, a gyűjteményem körülbelül negyven darabból áll. A pandémia idején több időm volt a hobbimmal foglalkozni, mostanában csak heti tíz-húsz órát tudok erre szánni.
– Arra még nem gondolt, hogy képezze magát ezen a téren és speciális stúdiumokat folytasson?
– Úgy vagyok vele, hogy ez inkább maradjon meg hobbinak, szabadidős kedvtelésnek.