költészet Munkatársaink

Szavakba foglalt óceán
2020.12.11 11:10
szerző: Sin Bettina

Bemutatkozik Molnár József költő és mozdonyvezető

Vácott született, és ott is él. Első versei Ady hatására íródtak egy magyar órán. Később katona korában feleségének küldött leveleit egészítette ki versekkel. Azóta évek teltek el, alkotásai egyre kiforrottabbak, s egyre ismertebbek. Figyel, készül, inspirálódik, s közben mozdonyvezetőként dolgozik a MÁV-START-nál.

Jelentek már meg cikkei a Váci Naplóban és az Új Pest Megyei Hírlapban, a Magyarországban, a Reformban, a Vasutas Világban, a Mozdonyvezetők Lapjában. Tagja a Kármán József Irodalmi Társaságnak, a Magyar Nemzeti Írószövetségnek. Állandó szerzője a Nyugat Plusznak és a Partiumnak, publikál a Magyar Múzsa, a Kelet Felől, a Pannon Tükör, az Agria, Hévíz és más folyóiratokban, illetve több antológiában. Természetesen Csillagok, akácok, illetve Játsszunk életet! című  versesköteteire a legbüszkébb.  Számos kortársa felfigyelt rá, ilyen Turczi István, Petőcz András, Vörös István, Madár János, Filip Tamás, Szabó Zoltán Attila, Büki Attila.

Image

 

„Bármi lehet ihlető forrás”

József versei az élet minden apró és nagyobb mozzanatát felölelik, a gyermekkortól az elmúlásig. „ Ihletet ad a gondolkodás, az érzelmek szélsőségbe hajlása. Egy mozzanat a természetben, vagy egy kisgyermek édesded alvása. Többször írtam engem megérintő haláleset után is, de a könyv, mint élmény is hat rám. Van úgy, hogy belebújok egy ember bőrébe, vagy elképzelem egy kisgyermek érzésvilágát. Versforrás a szerelem, a zene, vagy akár az Isten. Minden, amit szavakba foglalni érdemes. Különleges fül, különleges szem kell ahhoz, hogy meghalljuk, meglássuk az érzékszerveinkkel szinte felfoghatatlant az ihletforrás mögött. És annyit hallunk meg ezekből a „tájakból”, amennyi épp felfogható a tudatunkkal”- magyarázza.

„Sosem írok vezetés közben”

A mozdonyvezetőket két lábbal a földön álló embernek képzeljük, a költőket pedig felhők között járóknak. József úgy tartja, nem ő az egyetlen elvarázsolt figura a vasutas társadalomban. „Talán így helyes: én vagyok a mozdonyvezetők között a legjobb költő, és a költők között a legjobb mozdonyvezető” - vallja nevetve. Családban él szeretett felesége mellett, ma már felnőtt ikerfiai és unokái közelében. Régen gyermekei, ma unokái létezése segíti gondolatai áramlását. Józsefnek a legnagyobb elismerés, ha más kortársak méltatják műveit, akár szóban, akár írásban. Visszajelzés az is, amikor imádott társa, szerető neje csodálkozik rá egy-egy alkotására. A sikerek sem kerülik el. Több pályázaton ért el első, illetve második helyezést. „Megtalált az ihlet” - vallja mosolyogva.

Két vers Molnár Józseftől:

Cseppenként

 

Szögesdrót-vágó félelem
a létezés. Porszem-
álmaim gúlaként
hevernek van és a
nincs között.

 Már az
igazmondás lépcsői
sem visznek. Lefelé
zuhanó utakba
botlok, könyörtelen

házfalak közé
menekülő
szendvics-önmagam
eszem.

Cseppenként hullok
az alvilágba, ahol
minden
halottnak új életet
viszek.




Mosolyog a drága

Álmában mosolyog a drága,
talán tündérek csiklandozzák a lábát,
vagy az esti szellő megérkezése
csalt mosolyt a csöpp kis szájra.

Álmában mosolyog a drága,
talán egy pillangó röptét nézi,
és a virágszőnyegen, amelyen alszik,
a nap kéklő sugaraiból fon ágyat.

Álmában mosolyog a drága,
angyali tejben fürdik egy réten,
a sárga rigók énekét hallgatva,
az ég aranyhalait csodálja.

Álmában mosolyog az ég is,
most minden csillag virág,
s míg szenderül az apró leány,
az istenek a csendet mérik.