„Minket emberségünk jellemez, a barátságunk összeköt”

Vasutas Munkatársaink

2020.08.10 14:15
szerző: Hum Krisztina

A barátság egy különleges minőségű emberi kapcsolat. Más, mint a többi emberi viszonyunk, nem kötik meg intézményesített formák, önkéntes jellegű, az egyenlőség, bizalom, kölcsönösség, azaz viszonosság jellemzi. Barátságkutatással szociológusok, pszichológusok, etológusok is foglalkoznak, hogy tudományos válaszokat keressenek és adjanak a barátság egészére és építőelemeire.  Pedig a képlet olykor „egyszerű”. Az idézőjel azért jár most ennek a szónak, mert mégsem lehet egyszerűnek nevezni azt az évtizedek óta tartó barátságot, amely összeköti nagykanizsai kollégáinkat.

Idén 13 éve van már, hogy egy novemberi napon, Balatonszentgyörgy állomásán szörnyű tragédia, üzemi baleset érte Németh István kocsivizsgáló munkatársunkat. A baleset olyan súlyos volt, hogy István mindkét lábát térd fölött amputálni kellett.  Az akkor ereje teljében lévő, 51 éves ember, a férj, az édesapa, a barát és munkatárs, az egykori NB III-as futballista, aki mindig jókedvű, vidám természetű volt, szerető és gondoskodó családja és nagyszerű barátai, kollégái körében lelkileg fel tudott épülni a balesetből. 

Közvetlen munkatársaival, vezetőivel emberileg és szakmailag is kiváló kapcsolatot ápolt, és sportolóként is népszerűségnek örvendett, hiszen a vasúthoz is ennek kapcsán került annak idején.

A balesetet követően barátai, kollégái nem hagyták magára, a kapcsolatuk intenzívebb lett, és ha lehet – még jobban elmélyült. Amikor Kerékgyártó József vezérigazgató január végén a nagykanizsai munkavállalói fórumon hallott a történetről, azonnal a személyes találkozó megszervezését kérte a MÁV-START Kommunikáció munkatársaitól. Aztán az élet közbeszólt, a koronavírus miatti veszélyhelyzetben a március közepére tervezett látogatás elmaradt. Később az enyhülést követően új időpontban, új helyszínen sikerült megvalósítani a találkozást. 2020. június 23-án Kerékgyártó József vezérigazgatót és a Kommunikáció munkatársait egy kiváló asztaltársaság fogadta Nagykanizsa egyik vendéglátóipari gyöngyszemében. 

A találkozón részt vettek a barátok: Baumgartner Péter (vonat-előkészítési vezető), Gulyás Károly (kocsivizsgáló), Kiszelák István (részlegvezető), Kapusi Győző (telephelyvezető), Molnár András (műszaki művezető), Vincze Gusztáv (kocsivizsgáló), valamint Gáspár István JBI-igazgató, Vető Dániel kommunikációs vezető és a MÁV-START Kommunikáció munkatársai. 

Németh István a feleségével érkezett, és nagyon örültek annak, hogy közvetlenül, személyesen beszélgethettek Kerékgyártó József vezérigazgatóval. A kellemes, jó hangulatú beszélgetés két órán keresztül folyt, sok kedves régi emlék mellett a baleset utáni nehéz időszakról is szó esett. 
A balesetből lelkileg is fel kellett épülni, ehhez a munkáltató emberi hozzáállása, a vasutas kollektíva testi-lelki támogatása, a mai napig tartó barátságok kellettek.

A vasutasok valódi kollektíva, valódi közösség megalkotói. A vasutasságra valóban jellemző az emberközpontúság, az egymásra figyelés. Németh István aktív, energikus, most 
a kerekesszékes vívás érdekli a sportágak közül, és nagyon boldog a nagypapa szerepben is, hiszen két csodás unokájával a lehető legtöbb időt tölti. Megőrizte jókedvét, vidámságát, amit szerető családjának és barátainak köszönhet. Ez a történet egy olyan valódi történet, ami az őszinte és önzetlen emberi szeretetről szól. „Minket emberségünk jellemez, a barátságunk összeköt, ez a vasutas hitvallás!” – mondja Kiszelák István, az esemény fő szervezője. 

Köszönjük szépen, hogy a részesei lehettünk, mindannyiunk számára feltöltődést jelentett és emlékezetes marad a találkozó! 


Ahogyan Németh István fogalmaz:
„Nagyon nehéz időszak volt, de mindvégig ott voltak mellettem és családom mellett a vasutas barátaim, vezetőim, sporttársaim. Nem hagytak magunkra a bajban, és ez hatalmas erőt adott. Most már nyugdíjasként, kerekesszékben élem az életem. Az aktivitásom megmaradt, hiszen gyakran összejárunk, sok közös programunk van, a barátaimmal kirándulunk, utazunk, és a foci továbbra is érdekel. Nagyon sokat olvasok, szeretem a kalandregényeket, a történelmi műveket, de a verseket is szívesen elolvasom. Lassan 13 év telik el a baleset óta. Boldog vagyok, hogy ilyen emberek vesznek körül, hogy ilyen szerető közegben élhetek. A mai napig megtárgyaljuk az eseményeket, a vasút dolgairól beszámolnak a barátaim, hiszen a vasút mindannyiunk élete. Ez az, ami összekötött bennünket. Ők nem csak a volt kollégáim, ők a barátaim! Ahogy mi magunk között mondani szoktuk: a vasút mindig a VASÚT marad! A családom és én a mai napig tisztelettel és szeretettel gondolok a vasútra.”


Fotók: Molnár Zsolt