Kovács Géza, vagyis ahogy a legtöbben ismerik, Géza bácsi, több mint egy évtizede foglalkozik a budapesti MÁV-székház ügyes bajos javítanivalóival. Mindig van egy kedves szava a székház munkatársaihoz, akik mindig számíthatnak rá, legyen szó kiégett villanykörtéről vagy csak egy kis beszélgetésről. Életéről, munkájáról mesélt a Vasutas Magazinnak.
Hogyan kezdte a pályafutását, hogyan lett gondnok a MÁV-székházban? Tűzvédelmi és munkavédelmi képesítést szereztem. Nem sorolnám fel az összes munkám, ami lényeges, hogy a rendszerváltás előtt a Medimpexnél voltam tűzvédelmi vezető. Akkor kerültem először kapcsolatba a MÁV-val, annak is a vegyi kárelhárítás csoportjával. A XV. kerületben található Károli Sándor úton lévő telepen dolgoztam, vasúttartálykocsik lefejtésével, föld alatti tartályok, aceton, etilalkohol, gyógyszergyártáshoz szükséges anyagok kezelésével foglalkoztam. A MÁV vasúti kárelhárítási csoportja tanulmányokat készített ezekről az anyagokról. Így kerültem először kapcsolatba a vasúttársasággal, és később ekkori kapcsolataim vezettek oda, hogy gondnok legyek a székházban. De addig is, a rendszerváltással megszűnt a munkahelyem, egészen nyugdíjazásomig egy családi vállalkozásban dolgoztam, onnan mentem nyugdíjba 2010-ben. Tevékeny ember vagyok, így azután sem akartam otthon ülni. Olyan munkát szerettem volna, amit szívesen csinálok, de letehetek, amint elhagyom a munkahelyet, nem viszem haza a problémákat. Mostani munkám ilyen.
Mit csinál gondnokként?
Szokták mondani, hogy a jó gondnok mindenhez ért, de semmihez sem igazán. Számtalan apró dolog van, ami nem kíván speciális szakértelmet, mégis el kell végezni. Például a kertlocsolás, ajtó igazítása, egy zárcsere vagy éppenséggel képek felrakása. A székházban négyen vagyunk a DOME FSG karbantartói csapatban, egy gépész, két villanyszerelő és én. Természetesen külső szakemberek is dolgoznak a székházban, például kazánosok, liftesek, velük részben mi tartjuk a kapcsolatot. Egész nap járom az épületet, én vagyok a mindenki Géza bácsija. Ha azt mondanám, Kovács Géza, azt nem tudnák, kicsoda. (nevet)
Milyen mindennapos feladatai vannak egy ekkora épületben?
A nyolcadik emeleten kezdem a munkát, és megyek lefele, körbesétálok, nincs-e valahol döglött madár s egyéb probléma, beszélek az illetékesekkel, rendben van-e minden, nincs-e takarítási hiányosság, egyéb kérés stb. A kertben letörlöm az asztalokat, megnézem, hogy áll a szemét, elég-e a kuka, működnek-e a sorompók. Az őrökkel egyeztetek, észleltek-e valamit. Ez egy általános napkezdés, aztán jöhetnek az alkalmi feladatok, pl. tárgyak áthelyezése, óracsere, nagyon sok apró probléma akad. Vannak mókás történetei? Egyszer a nyolcadikról leesett egy mobiltelefon a lift és a liftakna közötti résen keresztül. Leállítottuk a liftet, kiszedtük a telefont. De esett már le ott minden, például gépkocsikulcs rendszeresen beleesik. Néhány éve megállt a lift, bennragadtak fontos látogatók. Kollégáimmal ki kellett húzni az embereket, mert a lift félúton állt meg és nyílt ki… Önt sok ember ismeri, még úgy is, hogy nincsenek munkakapcsolatban. Ez azért lehet, mert mindenkihez szólok egy kedves szót, beszélek az emberekkel, tisztelettudóan szólok hozzájuk. Valakit ezer éve ismerek, de még mindig nem tudom a nevét, de tudom, hogy terhes, és kislánya született. Mindenkire figyelek, és ezt értékelik az emberek. Szeretek bókolni, 72 évesen már elnézik nekem, ha megdicsérek egy hölgyet. Sírtak már a vállamon itt sokan. Családi ügy, munkahelyi problémák miatt, valamiért jó vigasztalónak bizonyultam.
Mit szeret a munkájában?
A szabadságot, hogy önállóan osztom be a feladataimat, sokat vagyok a természetben. És mit nem? Bizonyos emberek beképzeltségét. Elismerem minden további nélkül, hogy valaki nálam sokkal többet tud vagy többet elért, de amikor a visszaköszönés is a nehezére esik, attól mérges leszek. Nem szabadna azt érzékeltetni másokkal, hogy kevesebbek. Az igénytelenséget sem szeretem, főleg a dohányosok egy részéről, ugyanis sokszor előfordul, hogy a cigicsikket az asztal lábán nyomják el.
Mivel van a legtöbb probléma?
A liftekkel sok volt a gond, hozzá nem értő emberek működtették. Ez megszűnt, most újra a Shindlerrel dolgozunk, jó a kapcsolat, a szerelők profik, elérhetők. Jóval kevesebb már a probléma. A parkolóval gyűlik meg a bajom, most kezdődik a rendcsinálás, összes behajtási engedélyt törölték, akinek nincs leadva a rendszáma, annak többet nem nyílik a sorompó. Ott szokott lenni káosz. Egymás helyére állnak, rosszul állnak be, kidobják a szemetet a kocsi elé stb. Az emberek nem érzik a sajátjuknak az épületet, jobban kéne vigyázni rá! Valaki öntörvényű, és saját maga akarja megoldani a dolgokat. Például egy úr beleejtette a jegygyűrűjét a mosdóba, és saját kezűleg letépte a szifont, mondván, a felesége megöli, ha elhagyja a gyűrűt. Ilyenkor sokkal több munkát ad nekünk.
Mit csinál, ha nem dolgozik?
Szinte ugyanazt csinálom, amit a székházban, hiszen családi házban lakom Újpesten, ahol mindig elromlik valami. Anyukám 92 éves, neki segítek, van egy lányom és két unokám, velük is egy házban lakom. Egy hét hónapos német juhásszal próbálok zöld ágra vergődni, hogy ne rágjon meg mindent a kertben, de vesztésre állok.
Mit üzenne a székház dolgozóinak?
Legyenek jók az embertársaikkal! A földön fekvő embert felsegíteni ugyanannyi energia, mint közönyösen átlépni felette.