A helyszín Sárbogárd, vasútállomás. Egy utas álldogál a pénztárnál, és a Mecsek IC folyamatos késése miatt elégedetlenkedik. Egyszer csak kiszól egy hang, és már maga a hangszín is azt sugallja, hogy hamarosan megoldódik a probléma. A „hang”, azaz Juhász Éva jegypénztáros, óriási türelemmel és rutinnal, határozott kedvességgel kezeli az ügyet, majd néhány perc múlva egy nyugodt, hálás utastól vesz búcsút. 35 éves jegypénztárosi pályafutása alatt óriási rutinra és emberismeretre tett szert. A kezdeti elköteleződése azonban remek oktatóinak köszönhető, akik megtanították, mit jelent a vasút. A pontos definíciót minden valószínűség szerint, ha álmából keltik is, fel tudja idézni:
„A vasút az a közlekedési ág, amely sínúton, kézi, gépi vagy állati erővel vont járművekkel személyeket és árukat szállított és szállít ellenérték fejében.”
Mióta dolgozol a vasútnál? Hogy indult a pályafutásod, és milyen stációk követték?
1989-ben Székesfehérváron kezdtem jegypénztárosként, ahol egy rendkívül kedves kolléganő mindenre megtanított: a szakma szeretetére, szépségére, de mindenek felett türelemre. Ha nem szólt semmit, akkor tudtam, hogy jól csinálom. Én sárbogárdi vagyok, és 1991-ben kaptam arra lehetőséget, hogy itt helyezkedjem el. Azóta is itt vagyok. Van olyan nap, hogy ki se megyek a pénztárból, ennek ellenére minden nap más, mások az utasok, mások az esetek.
Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
A leendő utasaimat, akik jönnek hozzám, és elégedetten távoznak.
Hogyan hat rád az utaspanasz, hogyan tudod különválasztani a munkát a magánélettől?
Minden panasz más. Próbálom megnyugtatni az utast, és ez többnyire sikerül is. Ha egy visszatérítési igénybejelentőt adok neki, akkor már mindjárt másképp viszonyul. Azért vagyok, itt, hogy őket várjam. Úgy tudom, hogy rám utaspanasz még nem érkezett, a dicsérő észrevételek pedig melengetik a lelkemet, és még jobban ösztönöznek. Azt viszont már megtanultam, hogy az itteni problémákat ne vigyem haza. A cicáim és gyerekeim társaságában kapcsolódom ki. Igaz, ők már felnőttek, de minden este küldök nekik mesét. Mozdonyvezető férjemtől pedig minden szolgálat kezdetén úgy búcsúzom, hogy hazavárlak.
Tudnál említeni olyan esetet, aminek a kezelése fejtörést okozott?
A gépesítés kezdetén akadtak némi nehézségek. Talán a legnehezebb váltás a JÉ-re való átállás volt, de ebben a rendszerben is a mai napon volt az 1224. nyitásom.
Milyen támogatást kapsz ahhoz, hogy jól tudd végezni a munkádat?
A kolléganőmmel mindent megbeszélünk, segítünk egymásnak mindenben, legyen szó szolgálatcseréről, valamilyen probléma megbeszéléséről vagy tapasztalatcseréről. Részt vettem tréningeken is, és nagyon szeretek oktatásra járni. Már abból is rengeteget tanul az ember, ha csak meghallgatja mások tapasztalatait.
Tavalyelőtt Vasutasnapon Te is a kitüntetettek között voltál. Milyen érzés volt és mire gondoltál, amikor átvetted a vezérigazgató-helyettesi dicséretet?
Amikor az igazgató úr elővette a borítékot, eszembe se jutott, hogy a kitüntetésátadásra szóló meghívót nyújt át, ahol majd én vehetem át az elismerést. Azon a Vasutasnapon rendkívül megtisztelve éreztem magam. Csupa öröm, boldogság és büszkeség voltam. Ezért érdemes dolgozni, hiszen előbb-utóbb mindenki munkáját elismerik.