Több mint 43 év a vasútnál, számos munkakör, rengeteg tapasztalat. Kóródi Lajos január közepén a MÁV-START Digitális és Rendszermenedzsment szervezetéből Technológiai Informatikai Koordinátorként vonul nyugdíjba. Mérnöki tanulmányait követően a vasút számos területén kamatoztatta tudását és szerzett újabb tapasztalatokat, képesítéseket. Azonban ezután sem tétlenkedik, hiszen aktív szerepet vállal a jövő generációjának szakmai oktatásában. Azt vallja, csak akkor válik valakiből vasutas, ha a különböző szakterületeket alaposan, gyakorlati hátterükkel együtt is átlátja.
Mesélj picit arról, hogyan indult a vasúti pályafutásod, és milyen stációk következtek ezután?
A győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola vasútgépész szakán kezdődött. A mai napig nem értem, miért nem a járműgyártó szakra jelentkeztem, hiszen a családban nem volt senki vasutas, sőt a középiskolás profilomhoz is a járműgyártó szak igazodott volna. 1978-ban társadalmi ösztöndíjszerződést kötött velem az akkori MÁV, a tanulmányok végeztével pedig Püspökladányba vezényeltek. Vasúti felsőfokú végzettséget is szereztem: nagyforgalmi vizsga, villamos, dízelmozdonyvezetői képesítés, felsőfokú vontatási vizsga. 1981-től mozdonyreszortosként dolgoztam. 1993-ban Szolnokon kaptam egy lehetőséget, ahol 2001-ig vezetőmérnökként tevékenykedtem. Rövid ideig mozdonyvezetőként dolgoztam, majd a Fejlesztési és Kísérleti Intézetben fejlesztőmérnökként helyezkedtem el. Vontatási mérőkocsi csoportvezetőként vontatásmechanikai, energetikai méréseket végeztünk. Érdekes munka volt, itt csöppentem hirtelen a gyakorlat után elméleti munkakörbe.
2007-ben a MÁV gépészeti üzletág elkezdett foglalkozni a Mozdony Fedélzeti Berendezésekkel (MFB). Mozdonyokkal kapcsolatos gyakorlati tapasztalattal rendelkező mérnököt kerestek a berendezések által szolgáltatott adatokat feldolgozó informatikai rendszer megtervezésére és bevezetésére. 2008-ban megalakult a Trakció, itt a csapatommal bevezettük az EMIG-et (Elektronikus Mozdonyszolgálati Információ Gyűjtőrendszer). A MÁV-START-nál az Üzemeltetés támogatásnál, majd az Informatikán helyezkedtem el. Koordinátorként mostanáig a legtöbb technológiai informatikai rendszer felügyeletét én láttam el.
Mit érzel a hosszú pályafutásod legnagyobb sikerének?
2010 és 2020 között az EMIG és az MFB rendszerek fejlesztését igen hatékonynak ítélem meg. Az MFB azzal a célkitűzéssel indult, hogy távolról is lehessen ellenőrizni a mozdonyok gázolaj mennyiségét. Végül egy összetett rendszer vált belőle, ami folyamatosan továbbfejlődik. - Ilyen komplex berendezés a mai napig nincs Európában, ami a járművet, vonatot követi, a mozdonyvezető tevékenységét rögzíti, kommunikál a mozdonyvezetővel, információkat szolgáltat az irányítás számára. Több informatikai rendszerrel ellentétben abban látom a sikerét, hogy lépésenként haladtunk, a mozdonyvezetők, illetve a reszortosok ötleteit folyamatosan építjük be. Mostanáig a tervezési folyamatban továbbra is részt vettem, az informatikai rendszerek kapcsolatrendszerét felügyelem, hiszen valahol ez az én gyerekem.
Melyik munkakörödet szeretted a legjobban, és miért?
Minden munkámat szerettem. Azt mondják, az a munkavállaló, aki öt évenként nem újul meg, az nem is igazán kreatív. Amikor pl. az FKI-nál az első munkámat megkaptam, azt éreztem, én ezt nem tudom ellátni. Ott tanultam, meg, hogy kockáról kockára kell a várat építeni. Ez a tapasztalat rengeteget segített az EMIG és az MFB rendszerek tervezésénél. Ha mindent akarunk egyszerre, akkor nagy valószínűséggel nem sikerül.
Mit üzensz a fiataloknak?
Ezt a szakmát szeretni kell. Rendszeresen oktatok több mozdonyvezetői tanfolyamon is. Mindenkit megkérdezek, hogy milyen iskolai végzettsége, munkatapasztalata van, miért akar mozdonyvezető lenni. Sajnos sokszor kapok olyan válaszokat, hogy gondoltam, ezt is kipróbálom. Ezzel az indíttatással soha nem lesz valaki vasutas. Lehet bárki elméletben képzett, ha a végrehajtó szolgálati szint tevékenységét nem ismeri, nem lesz belőle jó szakember. Meg kell ismerni továbbá a különböző szakterületeket, mert aki nem látja át komplexen a folyamatokat, nem lesz minden ismeret birtokában ahhoz, hogy jó döntéselőkészítő lehessen. Én még ahhoz a vasutas generációhoz tartozom, akivel legelőször azt tanították meg, hogy mindenki mindent köteles megtenni azért, hogy a vonatközlekedés folyamatos legyen, hiszen a vasútnak minden körülmény között mennie kell. Munkám során ezt a szemléletet végig próbáltam átadnia fiatalabb kollégáknak is.
Mik a terveid a nyugdíjas évekre?
Bár valóban elértem a nyugdíjkorhatárt, a munka egy része azonban folytatódik. Jelenleg is oktatok és vizsgáztatok. Szerettek horgászni, talán idén nem üresen adom majd le a fogási naplót. A feleségemmel, akit a vasútnál ismertem meg és már 5 éve nyugdíjas, azt tervezzük, hogy sokat fogunk kirándulni. Karcagon élő 84 éves édesanyámmal is szeretnék sok időt tölteni. Ahogy most elnézem, valószínűleg nem lesz elég időm mindenre.
Völgyi Katalin