Október 16. az Élelmezés világnapja. 1979-ben ezen a napon alapították meg az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetét (FAO). A világnap célja, hogy mozgósítsa a kormányokat és a közvéleményt az emberiség nagy részét sújtó élelmezési gondok kezelésére. Felhívják a figyelmet az éhezőkre, és hangsúlyozzák az egészséges táplálkozás szükségességét mindenki számára.
Az ENSZ szakosított szervezetének fő feladata az élelmezésbiztonság megvalósítása. Ehhez kapcsolódóan kiemelt céljai az éhezés és a nem megfelelő táplálkozás visszaszorítása, a szegénység leküzdése és a gazdasági-társadalmi fejlődés biztosítása mindenki számára, a természeti erőforrások fenntartható módon történő hasznosításával.
Globális kihívás
Mivel az üvegházhatású gázok kibocsátása folyamatosan növekszik és az éghajlatváltozás hatásai egyre súlyosabbá válnak, szükség van a mérsékléssel és az alkalmazkodással kapcsolatos globális válaszokra. Az éghajlati válság következményei túlmutatnak a közvetlen hatásokon, és jelentős veszélyt jelentenek a Föld víz-, energia- és élelmezésbiztonságára. De nem csak a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripari feldolgozásuk a szempont. A hulladékok keletkezése és ártalmatlanítása évente sokmillió tonna CO2 termelődésével jár. A probléma ezen kívül morális jellegű is, hiszen világszerte rengetegen éheznek, pedig a világ összes élelmiszertermelésének a harmada élelmiszerhulladék lesz, és így kárba vész. Az Európai Uniót tekintve bár jelentősek a különbségek a tagországok adataiban, de összességében túl sok élelmiszer kerül a szemétbe. Az élelmiszerpazarlás növeli az élelmiszerellátás bizonytalanságával, az alultápláltsággal és a túlzott vízfelhasználással kapcsolatos kockázatokat, miközben az éhezés világszerte nő. A pazarlás tehát több szempontból is hatalmas felelőtlenségnek minősül. Az uniós tagországok elkötelezték magukat az ENSZ azon fenntartható fejlődési célja mellett, amely szerint 2030-ig a felére kell csökkenteni az egy főre jutó élelmiszer-hulladék mennyiségét kiskereskedelmi és fogyasztói szinten, valamint csökkenteni kell a termelési és elosztási láncban keletkező élelmiszerveszteséget.
Élelmiszerpazarlás
A termelői és a fogyasztói lánc minden szintjén van élelmiszerpazarlás, azaz keletkezik élelmiszerhulladék. A teljes mennyiség több mint fele a háztartásokban jön létre, amely talán fel sem tűnik egyénileg. De a „sok kicsi sokra megy” elvén ezek összeadódnak, és nem csak az étel, de az előállításukra fordított igen értékes erőforrások is kárba vesznek. Azokban az országokban, ahol a mezőgazdasági infrastruktúra és technológia alacsonyabb szinten áll, jellemzően még a termelés során, a földeken, a betakarítást követően vagy a feldolgozás közben keletkezik a legtöbb hulladék. A fejlett országokban az élelmiszerhulladék jelentős része nem a mezőgazdaságban, hanem a háztartásokban keletkezik. A Vasutas Magazin 2021 áprilisi lapszámában a témával kapcsolatosan már írtunk az élelmiszerpazarlásról részletesebben. Az egyéni felelősséget, lehetőségeket vizsgáltuk, és néhány jó ötlettel is szolgáltunk a spórolás, a hatékony felhasználás és a tudatos vásárlói magatartás erősítése érdekében.
A háztartások felelőssége is
A legtöbb élelmiszer-hulladékot továbbra is a háztartások termelik, azonban a korábbi fejenkénti 92 kg helyett már csupán 70 kilogrammra tehető az évi mennyiség Magyarországon (Nébih 2022). Egy átlagos magyar család évente sok tízezer forintot megspórolhatna a tudatos vásárlói magatartással, a helyes otthoni élelmiszer-gazdálkodással. Hiszen láthattuk, a pazarlás komoly környezeti problémát is okoz a világban. A visszaszorítása érdekében egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogyan lehetne megoldani a már lejárt élelmiszerek és élelmiszermaradékok újrahasznosítását. Élelmiszerpazarlásról akkor beszélünk, ha az étel hulladékká válása elkerülhető lett volna. Az ünnepek (húsvét és a karácsony) alatt gyakran akár háromszor annyi adag étel is készülhet, mint amennyi szükséges, mint amennyi valójában elfogy. A fogyasztói tudatosság növelésével, a vásárlás és tárolás megszervezésével sokat tehetünk egyénileg is.
Hum Krisztina