A MÁV-Volán-csoport egyik legfontosabb fővonalának, a 100-as vonalnak a Nyíregyháza-Kisvárda-Záhony szakaszát még az 1890-ben államosított Magyar Északkeleti Vasút építette. Az egyvágányú vonalra már nagy szüksége volt a térségnek, így nem csoda, hogy az első vonatot kitörő lelkesedéssel fogadták a helyiek.
Éppen 150 éve, 1873. március 30-án adták át az Ungvár–Zúgó vasútvonalat, amely a város és a kincstári erdőség, pontosabban az ott elhelyezett farakások között teremtett kapcsolatot. Ez a mindössze két kilométer hosszú szárnyvonal a 94 kilométernyi Nyíregyháza–Kisvárda–Záhony–Csap–Ungvár vasútvonal része volt. Az 1868-ban megalakult, majd 1890-ben államosított Magyar Északkeleti Vasút az 1870-es törvény alapján kezdte építeni Nyíregyháza-Ungvár közti „másodrendű gőzmozdonyvasútját”. Mivel erre a vasútvonalra nagy szükség volt már akkoriban, így megejtették a közigazgatási bejárást, és a vasút építését még abban az évben megkezdték, majd közel azonos időben át is adták a szakaszokat. A 23 kilométer hosszú Csap–Ungvár vonalon 1872. augusztus 25-én, a 43 kilométer hosszú Nyíregyháza–Kisvárda szakaszon november 20-án, a 28 kilométeres Kisvárda–Záhony–Csap vasúton 1873. február 4-én, míg ezen az utolsó rövid szakaszon március 30-án indulhatott el a forgalom.
A Magyar Északkeleti Vasút részvénytársaság a vonalainak építésére illetve a beruházások finanszírozására – összességében 559 kilométer készült el 1890-ig – 1868. július 25-én kötött szerződést a berlini Strousberg-Bethel Henrik vállalkozóval, aki 1871-ben továbbadta érdekeltségeit a bécsi Union Banknak. Az 1867-ben hatályba lépett vám- és kereskedelmi szövetséget szabályozó törvény értelmében a vasúti pályát egyvágányúra kellett építeni, és csak abban az esetben lehetett kialakítani a második vágányt, ha a forgalom növekedéséből adódóan a tiszta jövedelem meghaladja az üzleti tőke nyolc százalékát. Az engedélyokmány megszabta azt is, hogy a pálya egyes szerkezeti részeit hogyan kell kialakítani. A nyomvonalon a legnagyobb emelkedő 6,67 ezrelékes, a legkisebb ívsugár a nyílt pályán 400 méter, az ágyazat vastagsága – amelyhez fele részben homokot, fele részben homok és kavics keverékét lehetett felhasználni – harminc centiméter lehetett. Eredetileg 6,5 méter hosszú, és folyóméterenként 32,5 kilogrammos „B” jelű vassínekből épült a vonal, amelyet 1895-1905 között fokozatosan „C” osztályú acélsínre cseréltek.
A Nyíregyháza–Kisvárda közti szakasz átadásakor az első ünnepi, zászlókkal és virágokkal feldíszített vonat Nyíregyháza állomásról 7 óra 18 perckor indult el. Kemecse község az utasokat szilvóriummal és pogácsával vendégelte meg. Még nagyobb volt az ünnepség Kisvárdán, ahol kétezer ember várta az első vonatot, amelynek érkezését dalárda köszöntötte. Hasonló ünnepséggel helyezték forgalomba a Kisvárda–Záhony–Csap közti szakaszt is.