„A vonatoknak a boldog új években is menniük kell”
Van kedves emléke vonatozással, vasúttal kapcsolatban? Szokta manapság
használni ezt a közlekedési eszközt?
Gyerekkoromban autózást az enyémhez hasonló, rossz anyagi körülmények között
élő családok csak filmen láttak. A vonatozás is luxusnak számított. Mi Balatonra
mentünk vonaton, s néha Pécsre (atyai családom onnan származott, közülük senki
nem élt, de maradtak ismerősök). Ma már inkább autóval közlekedem, de egyszer
elmentem Velencébe úgy, hogy reggel felszálltam a nemzetközi gyorsra Budapesten,
azt hiszem a Keletiben, és egész úton olvastam Thomas Mann kisregényeit. Este
hatkor kiszálltam Venezia pályaudvarán. Átsétáltam a Canale Grande legelső hídján, a
túlsó parton állt a Grand Hotel, mely neve ellenére picike volt, ott foglaltam szobát.
Olyan érzés volt, amilyet Thomas Mann élhetett át, ő is vasúton érkezett
a városba. Imádtam.
Esetleg van olyan regénye, írása, amiben szerepet kapott a vonat?
Igen. A Visz a vonat című kisregény egy hipermodern vasúton megtett út emlékéből
készült. Stockholmból igyekeztem Malmöbe. Mintha repülőgépen ülnék, gondoltam,
nemcsak a sebesség, hanem a belső dizájn miatt is. Elképzeltem, mit gondolhat
rólam a szemközt ábrándozó ismeretlen fiatal lány, és mi járhat a fejében a
főhősként ábrázolt magyar férfiúnak. Jó játék volt.
Hogyan szokta ünnepelni a karácsonyt? Kedvenc étele?
Igazán giccsesen, nagyjából úgy, ahogyan a családok Magyarországon szokták. Gyertyák,
ünnepi vacsora, (mű)fenyőfa, ajándékozás. Szeretem a halakat, meg a mákos bejglit.
Mit üzen a MÁV-Volán-csoport kollégáinak?
Tartsanak ki! A vonatoknak a boldog új években is menniük kell, lehetőleg pontosan.
A vasúthálózat az ország érrendszere, s ez remélhetőleg még inkább így lesz,
környezetünk érdekében.