Mi az, ami több mint egy átlagos tudás? Miért is keres, kutat és feltalál valaki? Miben különböztethető meg az átlagos tudás a kiemelkedőtől? Valójában milyen tudásra van szükség napjainkban? Ezekhez hasonló kérdésekre keressük a választ ebben az írásban.
Amikor régi idők egy-egy híres tudósáról olvasunk, elmélkedhetünk arról, mivel is emelkedett ki az átlagemberek közül. Talán azzal, hogy a korában rendelkezésére álló információk közül sokat birtokolt, illetve mindent megtett annak érdekében, hogy gyarapítsa az általa művelt tudomány vagy művészeti ág értékeit. Gondoljunk csak Leonardóra, aki festőként, szobrászként, mérnökként és anatómusként is beírta magát a művészet- és tudománytörténetbe, de biztosan találnánk még más, hozzá hasonló polihisztort. El lehet játszani a kérdéssel, mekkora volt az az ismeretanyag, ami Leonardo rendelkezésére állt, és mekkora tudásra van szüksége a boldoguláshoz egy mai átlagembernek?
Gondoljuk csak végig, mit is jelent a tudás? Miből áll össze ez a fogalom?
Amikor a tudás jelentését, részterületeit keressük, elsőként talán a szaktudás jelenik meg. Amióta az ember fejlődése során kialakultak az egyes mesterségek és tudományok, létrejöttek az adott területre jellemző szakkifejezések, a szaktudás megszerzésének módszerei, a szakma belső logikája, törvényszerűségei, hierarchiája és még sorolhatnám. Általában fiatalon kezdünk megismerkedni egy-egy szakterülettel, annak elméleti ismereteivel és gyakorlatával, de a közmondás szerint is, a „jó pap holtig tanul”, így az új ismeretek megszerzését talán sosem hagyjuk abba, mert egyre többet és többet szeretnénk tudni szakterületünkről. Azok esetében, akiknél a szaktudás elnyomja a tudás többi összetevőjét, gyakran használjuk a „szakbarbár” kifejezést.
Mi lehet még a tudás része? Ide tartozik a műveltség is. Mi a különbség a műveltség és a szaktudás között? Utóbbi egy szakterületre fókuszáló, elsősorban az alkalmazás vonatkozásában értelmezhető, míg a műveltség általánosabb, kevésbé kötött rendszer, sokkal szélesebb körű ismeretet jelent, nehéz meghatározni. A kultúra egyes tartományai olyan gazdagok, hogy lehetetlen a személyes műveltség megszerzése során mindent megismerni, befogadni. Léteznek kategóriái, például zenei, irodalmi, képzőművészeti, vagy éppen tudományos, műszaki műveltség. Az, hogy egy embernek milyen lesz a műveltsége, befolyásolja az adott környezet, a család, az iskola, egy-egy nagyhatású tanár, ismerős, a közösség, amelyben él. A szaktudást viszont leggyakrabban az elméleti ismeretek és a gyakorlat kapcsolataként értelmezzük, a műveltség, azon belül a művészetek esetében általában elkülönül a befogadó és az alkotó személy. Egyes vélemények szerint vannak a műveltségnek olyan elemei, amelyek megértéséhez, befogadásához meg kell érni, illetve komoly előzetes ismeterekre, élettapasztalatra van szükség.
Nem elég a szaktudás? Fontos a művelt ember? Igen! Ahhoz, hogy egy adott társadalomba integrálódjunk, részt vegyünk annak folyamataiban, kritikusan, vagy egyetértően figyeljük a minket körülvevő eseményeket, szükség van a műveltségre. A műveltség határozza meg viszonyunkat a múltunkkal, a jelenünkkel, a jövőnkkel, a körülöttünk élő közösség tagjaival. A műveltség ad számunkra kapaszkodót, amikor el kell döntenünk: valami értékes, vagy haszontalan, segít állást foglalni abban, kit vagy mit tekintünk jónak, és mit elvetendőnek, mi szép, mi fontos általában és egyéni életünk szempontjából.
Sajnos manapság elterjedt, népszerű kérdés: miért van szükség széleskörű műveltségre, amikor minden megkereshető a digitális térben? Miért kell megtanulni azt a hosszú verset, elolvasni a kötelező olvasmányt, megérteni a másodfokú egyenlet megoldó képletét, vagy a kovalens kötés elvét? Véleményem szerint nem árt óvatosan bánni ezekkel a felvetésekkel. Biztosan vannak átgondolnivalók a diákok tananyagában, de a műveltség megszerzésének képessége, az olvasás, írás gyakorlása, a természet sokoldalú törvényeinek alapszintű ismerete, a művészetekkel kapcsolatos nyitottság, érdeklődés felkeltése segít hozzá ahhoz, hogy képesek legyünk bármit felfogni, megérteni, értelmezni a körülöttünk működő világból. A szakértelem megszerzéséhez is ez teremti meg a lehetőséget, de az alapok nélkül egy új informatikai eszköz működésének megértése, a különböző szimbólumrendszerek értelmezése, egy bonyolult banki kérdőív kitöltése is nehézséget okozhat.
Napjainkban általánosan használt fogalom a kompetencia. Honnan származik, és mit is jelent? A kompetencia fogalmát sokan, sokféleképpen meghatározták már. A közös pont bennük az, hogy ebben az esetben kiemelkedően fontosak az egyén képességei, amelyek segítségével a megszerzett tudást alkalmazza. Talán a legjobb, könnyen érthető példa a nyelvtanulás. Biztosan ismerünk olyan embert, aki sokat küzdött azért, hogy elsajátítson egy idegen nyelvet, de a befektetett munka nem hozta meg a várt eredményt, míg más számára mindez könnyebben ment. Nem véletlenül először a nyelvtanulás terén fogalmazták meg a kompetencia fogalmát, majd elterjedt szinte minden szakterületen. A kompetenciák tehát nem úgy tanulhatók, mint a szakmai tudás elemei, nem úgy gyarapodnak, mint a műveltség építőkövei. A kompetenciákat is lehet fejleszteni, elsősorban tudatos, tervezett gyakorlással.
Gyakran emlegetjük, hogy vannak kulcskompetenciák, amelyek elengedhetetlenek a mindennapi élet során. Ilyenek például az anyanyelvi és idegen nyelvű kommunikáció, vagy a változások kezelése, az alkalmazkodás, a reziliencia, a csoportmunka, a problémamegoldás, vitakészség, de fontosak a digitális kompetenciák, a tudományos, üzleti, vállalkozói kompetenciák is, és végül személyes kedvencem a „nem tudás” kompetenciája. Ez azt mutatja, hogyan reagálunk azokkal a helyzetekkel kapcsolatban, amivel összefüggésben nem áll rendelkezésünkre elég tapasztalat vagy ismeret. Vannak, akik leblokkolnak, vagy legyintenek, hogy ezt úgysem képesek megtanulni, vannak, akik keresik a lehetőséget a tapasztalat, a tudás megszerzésére. Folyton változó környezetünkben talán nem kell magyarázni, melyik hozzáállás a célravezetőbb. Ez a kompetencia segít hozzá a tudás gyarapításához a szaktudás, a műveltség és más hasznos kompetenciák elmélyítéséhez.
Ha elemeznénk Leonardo személyiségét, tudását, valószínűleg pont a kompetenciák terén találhatnánk meg annak egyik kulcsát, amiért ma is különleges egyéniségként tekintünk vissza rá. Nem elégedett meg a rendelkezésre álló tudással, minden területen újat akart, kutatott, kísérletezett, nem félt kipróbálni ismeretlen megoldásokat.
A tudás elemei a fenti szempontok szerint ugyan elkülöníthetők, de szándékom szerint látható, hogy szorosan összefüggenek, egységet alkotnak, és egymás nélkül nem működnek harmonikusan.