1981 óta dolgozik a HÉV-nél és talán nem túlzás azt mondani: szinte mindent tud a vasútról. Pályáján végigtekintve vallja, hogy jó döntést hozott, amikor a vasúthoz csatlakozott. Szakmai fejlődésről, a kollégák közötti összetartásról és a jövőről kérdeztük őt. Németi Gizellával, a Ráckevei vonal üzemegységi diszpécserével Benke Máté beszélgetett.
Mióta dolgozol a HÉV-nél?
Negyven éve léptem be. Ez idő alatt több hullámvölgyet is megéltem, de visszatekintve az életemre, jó választás volt.
Diszpécser, forgalmi szolgálattevő, térközőr, jegyvizsgáló, HÉV-vonatvezető, és HÉV-járművezető képesítéssel is rendelkezel, sőt már szakoktató is vagy. Rengeteg pozícióban dolgozol, melyiket csinálod a legszívesebben?
A járművezetést! 1981-ben léptem be a vállalathoz, és már akkor is nagyon szerettem volna vezetni. 1984-től 2006-ig folyamatosan azon voltam, hogy ezt engedélyezzék a nőknek is, de a jogszabály sokáig nem változott. 2008-ban aztán megnyílt a lehetőség, így 2009-re járművezető lettem. Egyébként hárman voltunk lányok a tanfolyamon, mindannyian kitűnőre vizsgáztunk. Ez presztízskérdés volt számunkra.
Hogyan lesz valaki ennyire sokrétű HÉV-es? Vasutasok vagyunk, pontosan tudjuk, hogy minden pozíció hatósági vizsgát és eltérő tudásanyagot követel meg, ezért is kiemelkedő számomra a történeted.
Az évekkel együtt jöttek az újabb lehetőségek. Sokáig vonatvezető voltam, egy nagyon szuper csapat tagjaként. 1991-ben aztán elindult a MÁV tiszti tanfolyama a HÉV-eseknek. Beiskoláztak, nem volt könnyű, de elvégeztem. A Nyugati pályaudvaron tettem esküt, ettől fogva vagyok forgalmi szolgálattevő. Talán azért sem ijedtem meg a további fejlődéstől, tanulástól, mert fergetegesen jó oktatóim voltak, akik nagyon magas színvonalon adták át a tudást. Az akkori diszpécser csoportvezető már 1993-ban megjegyezte, hogy „ez a nő diszpécser lesz”.
Akkor innen egyenes út vezetett a jelenlegi pozíciódig. Mit csinál pontosan egy diszpécser?
Diszponál egy adott vonal fölött. Szervez, ellenőriz, irányít, gondoskodik az esetlegesen hiányzó szerelvényről, vagy a személyzet előteremtéséről. A főnököm távollétében – a munkáltatói jogkörgyakorláson kívül – mindenki felett én rendelkezem. Viccesen csak annyit szoktam mondani: őrködöm a vonal felett! Munkavégzés közben egyébként a megszerzett tudást nemcsak használom, de tovább is adom.
Ezek szerint számíthatnak rád a kollégák?
Egy biztos: bajban soha nem hagyok senkit, de ez kölcsönös. Ha veszélyes helyzet alakul ki, figyelek a javaslatokra, meghallgatom a szolgálattevőket, hiszen ők vannak a helyszínen. Olyan forgalmi helyzetben, ami rendkívüli munkavégzéssel jár, nem átallok a rádióban köszönetet mondani a kollégáknak. Nagyon szeretek velük dolgozni, mert akarják, hogy a vasutunk menjen, ezért pedig ügyesen és szuperül odateszik magukat. Tudják, hogy egy feladatunk van, ez pedig a közlekedés fenntartása maximális biztonság mellett.
Mitől jó ez a csapat?
Itt mindenki tudja, ha vele valami történik, akkor segítenek a többiek. A Ráckevei vonal (H6-os) egyébként egy nagyon jó tanulóvonal, mert minden megtalálható rajta. Van Dominó 55-ös biztosítóberendezésünk, helyi állítású váltókkal felszerelt állomásunk, de biztosító berendezés nélküli szolgálati helyünk is. Hogy ezt miért mondom el itt? Egyszerű a válasz. Ha nincs technikai, műszaki háttér, egységes biztber és nincsenek fejlett kommunikációs berendezések, akkor nagyon egymásra vannak utalva az emberek. Az egymásra utaltság pedig nagyon összetartóvá és családiassá teszi ezt a csapatot. Minél automatizáltabb egy vonal, annál kevésbé összetartóak az emberek.
A kollégáid azt mondták, hogy te vagy a legjobb diszpécser, az idei évben pedig még elnök-vezérigazgatói dicséretben is részesültél. Minden irányból elismerik a munkádat. Mi a titka annak, hogy valaki ennyire megbecsült legyen a kollégái körében?
Amikor diszpécser vagyok, van hatalmam, de én nem a hatalmat, hanem a felelősséget látom. Hogy felelősséggel tartozom a kollégáimért. Ha ebből a szemszögből közelítem meg a feladatomat, máris emberibbé válok. Ennek része az is, hogy nem hatalmi szóval élek, hanem a tudással a hátam mögött. Ezenfelül, ami segítség létezik, azt megadom. Nagyon fontos, hogy nyugodt legyen a légkör a munkahelyen. Az emberek hangjából szűröm le, hogy milyen a napjuk, hogy hoztak-e magukkal otthonról feszültséget. Ha úgy érzem, hogy igen, beszélgetni invitálom, és végighallgatom az adott kollégát.
Hamarosan nyugdíjba mész. Mit gondolsz, jó kezekben lesz a HÉV? Van reményed a fiatal kollégákban?
Igen, úgy látom, hogy minden rendben lesz. Vannak nagyon ígéretes kollégák, akiket már megcsapott a mozdony füstje és vannak többgenerációs vasutasok is. Az egymásra való odafigyelés viszont csök- ken, ezen kellene javítani a jövőben. Ha ez megmarad, akkor rendben lesz minden.
Amikor éppen nem a HÉV-nél dolgozol, mivel szeretsz foglalkozni?
Gyöngyökből rakok ki képeket, ezt az elfoglaltságot nagyon szeretem. Egyébként tanyán élek, van bőven tennivaló. Sokat foglalkozom az állatokkal és a kerttel. Van egy fiam és négy unokám is, de már csak a legkisebb van körülöttem. Egymás mellett állunk, és figyelünk egymásra, úgy, ahogyan azt a munkahelyemen is teszem.
Németi Gizella Budapesten született, 1962-ben. Tanulmányait a Hunfalvy János közgazdasági középiskolában folytatta. Az érettségi vizsga és kisfia megszületése után lépett a vasút szolgálatába, azóta is a HÉV egyik ikonikus munkavállalója. Négyszeres nagymama.