esélyegyenlőség Munkatársaink

Nők a vasúton
2021.03.17 15:23
szerző: Sin Bettina

Ha visszatekintünk az ágazat 175 éves múltjára, akkor a vasút jellemzően férfiak által dominált szektor. Napjainkban azonban egyre nagyobb számban vannak női munkavállalóink, akik a legnehezebb munkakörökben is megállják a helyüket. Nőnap alkalmából következzen egy összefoglaló, hogyan is alakult a szebbik nem karrierje a MÁV-nál.

Az első világháborúig tartotta magát a közvélekedés, miszerint a nőnek otthon a helye. S bár olykor visszasírjuk ezeket az időket, azért mégiscsak jobb, hogy a 21. században lehetősége van karriert csinálni és függetlenséget kivívni a gyengébbik nemnek is. S hogy hogyan kezdődött a nők karrierje az állami szektorban? Hivatalos munkakörben először 1872-ben alkalmaztak távíró kisasszonyokat a Magyar Postán. 1874-ben a vasúttársaságnál Tonheiser Carolina kezelőnő és Piller Rafaelné pénztárkezelőnő voltak az első fecskék. 1888-ban a Királyi Államvasutak már külön kiadványban részletezte a nők alkalmazásának feltételeit. Ezek voltak a legalább 18 éves kor, az egészséges testalkat, a feddhetetlen előélet, a rendezett anyagi helyzet és legalább 4 polgári iskolaév elvégzése. A legalacsonyabb pénztárkezelőnői fizetés havi 25 forint volt, de maximum 50 forint. A nőknek be kellett számolni családi állapotukról, matek-, földrajz-, helyesírási- és szakmai vizsgán kellett részt venniük.

Harc az egyenlőségért

Sokáig csak ideiglenes munkaerőént tekintettek a hölgyekre, akik ezt nem nézték jó szemmel. 1901-ben már a pénztárkezelőnők lázadásáról cikkeztek, akik 1000 korona fizetést, tiszti rangot, állásuk véglegesítését és nyugdíjintézeti tagságot követeltek a vállalattól. 1912-ben már így cikkezett a korabeli sajtó: „Bizalmatlansággal, elfogultsággal és lekicsinyléssel kellett az első hetvenkét távírónőnek harcot vívni, teljes tudásukat, s erejüket meg kellett feszíteniük, hogy a tisztító tűz veszedelmes s égő lángjai között megállják helyüket. S az idők végtelenségében, a modern kultúra haladásában s a gazdasági fejlődésben egy egész emberöltőnek kellett letűnni, amíg a kavargó áramlat új felfogásokat vetett felszínre.”

A világháborúk évtizedei végképp átformálták a vélekedést a nők munkavégzéséről, a hölgyek a sok elvesztett férfi helyére léptek. A vasútnál is sorra nyíltak meg a betölthető pozíciók.

A szocializmus évei alatt a nehéz fizikai munka ugyanolyan természetes volt a nőknél, mint a férfiaknál. Az ’50-es évek Magyar Vasutas újságjaiban gyakran olvashattunk hihetetlen teljesítményekről. Például Csadó Magdáról, az Istvántelki Járműjavító fúrós ifimunkásáról, aki büszke volt 354 százalékos teljesítményére, és így nyilatkozott: „Mindig meg akartam mutatni, hogy mi nők egyenlő dolgozótársai vagyunk a férfiaknak! Becsületesen igyekszem elvégezni munkámat, és viszonzásul csak azt kérem, hogy végzett munkám után ítéljenek meg!”

Image

 

Napjaink női munkaereje

A szocializmus ment, de a női munkaerő maradt, és meg is érkeztünk a jelenbe, ahol a MÁV már kifejezetten nő- és családbarát munkahely. A vállalatcsoport a munkakörök közel felében foglalkoztat nőket, akik jellemzően szellemi, illetve komolyabb fizikai igénybevételt nem igénylő területen dolgoznak. A legnagyobb számban betöltött munkakörök: vezénylőtiszt, forgalmi szolgálattevő, hangosbemondó, beszerzési szakértő, műszaki-, pénzügyi-, ügyfélszolgálati szakelőadó, számadó és jegypénztáros, jegyvizsgáló. Kifejezetten magas arányban vannak nők a felső- és középvezetésben. A HR igyekszik olyan munkafeltételeket és időbeosztást biztosítani, amely a munka-magánélet egyensúly optimális fenntartását elősegíti, például gyakori a rugalmas vagy atipikus foglalkoztatási forma, a home office. A bérezési rendszer a szakmai tapasztalatot, a szakértelmet és a munkakört veszi figyelembe, teljesen azonos feltételeket biztosítva a női és férfi munkavállalók számára.  

Vannak hölgyek, aki kifejezetten férfias szakmát választottak a MÁV-nál, és a legkeményebb feladatokban is helytállnak.

Nyeső Veronika kárpitos

A Szolnoki Járműjavító munkatársa ipari bőrözéssel foglalkozik, és imádja a munkáját. Őt hívják, ha a HÉV váltójára kell új huzat, de akkor is, ha egy hatalmas kábel igényel speciális bőrvédelmet. „Bőrdíszművesként végeztem. Valahogy éreztem, hogy nekem a MÁV-nál a helyem. Mindig is szerettem volna itt dolgozni, és sikerült is bekerülnöm. Az ipari bőrözés nehéz fizikai munka, el is fáradok nap végére, de szeretem, mert mindig van benne kihívás. Eleinte furcsán néztek rám férfi kollégáim, mit akar egy nő fúróval a kezében, de aztán megszokták a látványt, látták, hogy jól dolgozom, és elismerik a munkámat. Sokat tanultam a kollégáimtól.

Pető Barbara mozdonyvezető

MÁV-os karrierjét jegyvizsgálóként kezdte, aztán VIP utaskísérő volt, majd új kihívást keresve 2018-ban tette le a mozdonyvezetői vizsgát. Azóta rója a síneket. „Magyarországon 2014 óta vannak női mozdonyvezetők. Előtte ennek nem elvi, inkább fizikai akadálya volt, hiszen a hagyományos mozdonyvezetés nehéz fizikai munka is, de a mai, modern motorvonatok kevésbé veszik igénybe a szervezetet. Fizikai erő helyett határozottság, talpraesettség szükségeltetik. Soha nem éreztem hátrányát, hogy nő vagyok. Persze eleinte bizonyítani kellett, de ezt a legtöbb új kollégától elvárják, nemtől függetlenül. Néha rácsodálkoznak az utasok, hogy nő vezeti a vonatot, és persze jönnek a férfi kollégák kedves poénjai is, de sosem éreztem megbántva magam emiatt. Jó csapatban dolgozom, a párom is szakmabeli, fel tudtuk nevelni kislányunkat úgy, hogy a beosztásunk ne menjen a család rovására. Szeretem, hogy minden napom más.”

Tóth Lászlóné féktechnikai lakatos

Anikó egy igazán férfias területre keveredett a MÁV-nál. Vasúti fékező berendezések javításával foglalkozik kollégáival Istvánteleken. „Az egész családom, szüleim, nagyapám és férjem is vasutas. A Mechwart András iskolából kikerülve először az Északi Járműjavítóban reléállványokat javítottunk, utána átkerültem a féktechnikai lakatosokhoz. Fiatal koromban még emelgettem a 20-25 kilós szelepeket, ezt ma már nem csinálom, kisebb részfeladatokat, utómunkákat végzek. Jelenleg egyedüli nőként dolgozom. Otthon sem feledkezünk el a vasútról, mert a család vasútmodellezéssel is foglalkozik.”