ajándék Munkatársaink

„Nem tartogatom az alkotásaim, akkor vagyok a legbüszkébb, ha mind gazdára talál”
2021.12.21 14:54
szerző: Sin Bettina

Vácrátót állomás vasutas csapatának oszlopos tagja, több mint egy évtizede dolgozik forgalmi szogálattevőként. Munkája mellett örök hobbija a kézműveskedés, aranyos kis manói mondhatni világhírnévre tettek szert, hiszen már van olyan svájci vitrin is, ahonnan az ő figurája kukucskál. Schnémann Anita, forgalmi szolgálattevő kollégánkkal beszélgettünk.

Hogyan kezdődött a karriered a MÁV-nál?

Huszonhárom éve dolgozom a vasútnál, ahogy mondani szoktam, voltam már minden, csak vágányzáró jelző nem. Szakirányú iskolát végeztem, a győri Bercsényiben tanultam vasúti üzemvitelt. Eleinte Vácott voltam hangosbemondó, távírász, külsős szolgálattevő, majd tíz évet kalauzként is dolgoztam. Az utolsó tizenkét évet Vácrátóton dolgoztam forgalmi szolgálattevőként. Most is itt vagyok. Szeretem, mert nyugalmas állomás, a csapat összetartó, barátságos, a főnökasszonyom rugalmas és empatikus. Borsosberényben lakom a családommal, így sokat ingáznom sem kell. Nagy családom van, három saját gyermekem, a páromnak két gyermeke, és egy nevelt fiunk is. Bár ők már kirepültek, csak a legkisebb fiam él már velünk.

A családtagjaid közt is vannak vasutasok?

A párom, Zoltán igen, ő a Kerepesi úti szákházban dolgozik balesetvizsgálóként. A fiammal pedig váltótársak vagyunk, ő is forgalmi szolgálattevő Vácrátót állomáson.

Mióta foglalkozol kézművességgel?

Hét-nyolc éve alkotgatok, előtte építkeztünk sokáig, ami mondjuk szintén felért egy alkotási folyamattal (nevet). Három éve már saját műhelyem is van, ahol elrendezem a szükséges eszközeimet. Csak úgy hívom, hogy káoszközpont. Mikor elborul az agyam, oda menekülök, a családom pedig tudja, hogy jobb békén hagyni olyankor.  A fél falu hozzám hordja a használt rongyokat, hátha tudok vele kezdeni valamit (nevet). Főleg selyemvirágokat, sírdíszeket, és persze manókat készítek. Tanfolyamokra nem jártam, minden autodidakta módon sajátítottam el Youtube-videók és a Pinterest segítségével. Akinek van egy minimális fantáziája és némi kézügyessége, már csodákat tud létrehozni.

A vállalat támogatta, hogy a hobbidból is „félhivatás” legyen?

Megértő főnököm van, a beosztást mindig úgy készítjük, hogy mindenkinek jó legyen. Támogatja azt is, hogy minden hónap első pénteki napján kreatív foglalkozást tartsak a falumban gyerekeknek. Ezt a programot az önkormányzattal együttműködve csinálom. Öt éve csinálom, és nagyon szeretem. A gyerekekkel mindig szezonális kézműves dolgokat készítünk, ilyenkor, decemberben természetesen az adventi lázban égünk, koszorút készítünk, mikulásfigurákat, karácsonyfadíszeket gyártunk. Az alkalmakat elsősorban gyerekek látogatják, de olykor ott ragad néhány szülő is alkotgatni. Hát mit mondjak, a kicsik sokszor ügyesebbek (nevet). 25-30 fő gyűlik össze, ami szerintem egy 1800 fős faluban egészen szép szám. Borsosberényben születtem, lényegében mindig is itt éltem. De Vácrátót is fontos lett nekem az évek során. 

Sokféle dolgot készítesz, de melyek a kedvenceid?

A legjobban a manókat szeretem, ők már a védjegyeim. Szájról szája terjed a hírük, nagyon sok embernek készítettem már őket ajándékba. Még Svájcba is jutott ki manóm, kaptam is képet róla, ahogy ül a vitrinben… Babysoft anyagból készítem őket, az egyéni kéréseket pedig olykor kapott anyagból. Ritkán tartok meg figurát, többnyire kiadom őket a kezeim közül, és gazdára találnak igen hamar. Nem őrizgetem őket. Az inspirál, ha újakat kérnek. Arra vagyok büszke, hogy szeretik és igénylik a munkáimat. Annak is örülök, ha megkeresnek egy egyedi feladattal, mert tudják, hogy rám bízhatják. Ilyen megbízás volt mostanában a falu szüreti báljára készített népviseletes szalmabábuk elkészítése.

Szavaidból úgy tűnik, te még egy régebbi világ gyermeke vagy, ahol a háziasságot még alapvető tudásnak gondolták egy nőnél…

Ez így van, nagymamám tanított meg sütni-főzni és varrni. Szerveztem már varrótanfolyamot is Borsosberényben, ahol az alaptechnikákat sajátíthatták el az érdeklődők. Egész sok lányt érdekelt a lehetőség, megmutattam nekik, hogy nem kell félni a varrástól! Otthon is fel lehet varrni egy nadrágszárat, vagy egy gombot. Néhány kislány még vissza is járt korrepetálásra. Büszke voltam rá, hogy érdekli őket. Voltak kételyeim, hogy sikeres lesz a tanfolyam, de az volt.

A vasútszakmában sem dőlsz hátra, ha jól tudjuk, tiszti képzésre jársz.

Igen, minden hónap első hetében feljárok Budapestre a forgalmi tiszti képzésre. Fontos, hogy szeressünk tanulni. Sok képzési lehetőség van a vállalatnál, éljünk is vele. Természetesen a kézműveskedésben is vannak még olyan technikák, amikben szeretnék elmélyedni. Érdekel az ételdekoráció. Már kinéztem magamnak Budapesten egy cukorvirágkészítő tanfolyamot, illetve szeretnék mézeskalácsdíszítő technikákat is elsajátítani. Most viszont minden figyelmem a manóké, hogy minél több pihenhessen karácsonykor a fenyőfa alatt.