Nem túlzás azt állítani, hogy a Volánbusz munkatársa, Tompa Attila autóbusz-vezető világhírre tett szert egyik fotójával, amelyet egy mobilkészülék-gyártó cég fotópályázatára küldött be. A kiírásra több mint egymillió nevezés érkezett csaknem száz országból. Mezőkövesdi kollégánk két másik versenyzővel együtt nyerte el az Év fotósa díjat a portré kategóriában. A Generációk című kép anyósát és kislányát ábrázolja művészi megvilágításban.
Egy pillant volt beleszeretni a fotózásba
„Ez bizony nem most kezdődött, hanem a ’90-es évek végén: az akkori munkám révén cseppentem bele a fotózás világába. Egy szervizben dolgoztam, ahol fényképezőgépek javításával is foglalkoztam. Talán ez volt az a pont, amikor megkedveltem a képi világ adta élményt, hiszen már akkor lehetőségem nyílt arra, hogy kattintsak egy-két fotót. Ekkor még abszolút amatőrként tettem mindezt. Később, 2017 környékén egy fotós barátommal kezdtünk különböző helyekre járni jó témák után kutatva. Ekkor kezdett el igazán érdekelni ez a hobbi, majd biztatást is kaptam az addig elkészült képeim alapján egy profi fotóművésztől, aki a MAFOSZ (Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége) többszörös díjazottja. Ő tanácsolta, hogy foglalkozzak komolyabban a fotózással, mert úgy érzi, jók a meglátásaim, észreveszem azt, amit más esetleg nem vagy nem abban a perspektívában. Sosem felejtem el, amikor azt mondta – és ezzel engem is meglepett –, hogy mindegy, mi van az ember kezében, telefon vagy a legprofibb fényképező, a végeredmény a lényeg, az adott pillanat tartalma és mondanivalója a lényeg. Én géppel is és telefonnal is szeretek fotózni, de úgy érzem, mobillal sokkal sikeresebb vagyok” – mondja Attila.
A pillanat bárhol megtalál
„Nincs olyan, hogy csak egy téma érdekelne; bármit azonnal lefényképezek, ami az utamba kerül, és meglátom benne a pillanat varázsát vagy mondanivalóját. Szeretem a fények és az árnyak játékosságát, a mozdulatok sorozatát, a gesztusokat – mondhatjuk, mindenevő vagyok. Csak figyelni kell, és meglátni a különlegességet. Nem tanultam fotózni, csak egy Photoshop-tanfolyamon vettem részt, ennek ellenére a szakmai ismereteim az évek alatt sokat bővültek. De valóban nem ez a lényeg, erre már én is rájöttem! Nem tartom magam művésznek, de elképzelhető, hogy van bennem érzék arra, hogy észrevegyem azt, amit más nem. Egyszerű amatőr fotós vagyok a bennem lakozó »vevővel«, amely segít megörökíteni és egyfajta művészi szintre emelni egy-egy pillanat szépségét” – vallja munkatársunk.
A pályázat lehetősége
„Négy éve, 2018-ban vásároltam egy ismert márkájú telefont. A cég internetes oldalán regisztrálva találtam rá a minden évben kiírt pályázatra. A lényeg az volt, hogy az adott gyártó mobiljaival készített fotókkal lehetett jelentkezni. Kétszer is beneveztem, először 2020-ban, ekkor az arc témában, amelyben hazai győztes lettem. 2021-ben újra kiírták a versenyt, ismét jelentkeztem. December közepén megkerestek a gyártó központjából, hogy küldjem el nekik a kép eredetijét és egy a leírást a fotóról. Ekkor már sejtettem, hogy valamilyen díj várományosa vagyok, de álmomban sem hittem volna, hogy 2022 januárja ilyen meglepetést tartogat számomra. Amikor a magyar képviselet hívott, hogy a fotóm lett az első a több mint száz országból beküldött egymillió kép közül, nagyon megdöbbentem, hatalmas adrenalinlöketet éreztem. Nyolc kategóriában lehetett nevezni, én a portré nyertese lettem a Generációk című fotómmal, amelyen az anyósom és a kislányom látható” – meséli Attila.
Fények és árnyékok játéka – a világ legjobb, mobillal készített fotója
„Szeretem a fények és az árnyékok kapcsolatát, különös játékukat. A nyertes kép jelenete az első pillanatban megragadott: anyósom, ölében a kislányommal – ez már önmagában is kedves fotótéma. Tablet a kézben, a készülék két bájos arcot világít meg. A fények és az árnyékok találkozása nagyon szembetűnő volt, a generációk kontrasztját fejezte ki. Rögtön megragadott a jelenet, ezért azonnal meg is örökítettem” – avat be minket a részletekbe.
A jövő, a család és a munka
„Terveim között szerepel egy vállalkozás indítása itt, Mezőkövesden, de ehhez szükség van még eszközökre. Szeretnék venni egy komolyabb gépet, majd egy portfoliót készíteni, és elindulni a fotós munka, az esküvő-, keresztelő- és gyermekfotózás világa felé. Nagyon büszke rám a családom, boldogan élünk a kétéves kislányommal és a feleségemmel Mezőkövesden – idehozott a szerelem Budapestről, amikor megnősültem. Egy éve dolgozom a Volánbusznál autóbusz-vezetőként, amit nagyon szeretek. Korábban is ezt a hivatást űztem sok éven át a fővárosban. Jelenleg Mezőkövesd és környéke a területem, a kollégák örömmel fogadtak, sikerült jól beilleszkednem. Amikor pedig megtudták, milyen díjat nyertem, elismerésüket fejezték ki. Persze az én örömöm is határtalan” – mondja Tompa Attila.
Az elismeréshez mi is szívből gratulálunk!