A sárkánytojás legendája

Mese

2022.07.19 12:45
szerző: Csohány Domitilla

Olyan gyors szeretnék lenni, mint egy villámsárkány, olyan észrevétlen, mint egy rejtőzködő sárkány, olyan erős, mint egy tűzokádó sárkány, és olyan cseles, mint egy vízisárkány – játszott hangosan Fábió a mozdonyszínben még lefekvés előtt. A kis Flirt motorvonatról mindenki tudta, hogy határtalan a képzelete, kedvenc meséi pedig régi legendákról, mondákról, elvarázsolt lényekről szólnak. Közülük is legeslegjobban a hatalmas, olykor vad, olykor segítőkész, de mindig titokzatos sárkányokat szereti. 


A mai esti mese is egy éppen ilyen sárkányról szólt, úgyhogy Fábió nagy izgalommal hallgatta a történetet idős mozdonybarátjától:
„Az ország közepén van egy hatalmas tó, a vize sekély és meleg, partja telis-tele nádasokkal. Nyáron a tó környéke megtelik élettel, sokan horgásznak, még többen fürdenek. A helyiek közül azonban sokan nem merészkednek a vízbe, mert bizony a mai napig is eszükbe jut egy elfeledett legenda, amely szerint a Velencei-tóban él egy több ezer éves sárkány. Bár az idők során többen látni vélték ezt a rejtélyes teremtményt, teljes bizonyosság nincs róla, hogy valóban létezik-e. Pedig még nevet is adtak neki, Erbi. Rettenetes sárkány hírében állt, aki sokakat elragadott magával a mélybe, de már régóta nem mutatkozott, legalábbis jó ideje nem látta már senki. Sokak szerint egy szörnyeteg, míg mások úgy tartják, hogy ő az egyik legkülönlegesebb, legnemesebb sárkány, a vízisárkányok nemzetségének őrzője. Aki látta, úgy mesélte, színe arany és kék, mely a jóságra és a vízi létre utal, teste hosszú, kígyószerű, hátán tüskék magasodnak, s ha kell, szárnyaival repülni is tud. Feladata pedig a vízisárkány-tojások őrzése, ugyanis a legenda szerint e faj mindig itt, a Velencei-tóban szokott tojást rakni. A szülők aztán Erbire bízzák az aranytojásokat, aki addig vigyáz rájuk, míg ki nem kelnek belőlük a kis vízisárkányok. Majd ha eljő a telihold, útjukra bocsátja őket, hogy elrepüljenek egy másik tóba, ahol aztán élni fognak.


Tojást rakni azonban mindig vissza fognak jönni ide. A legtöbben tiszteletben tartották a sárkányok ősi hagyományát, néhány kapzsi ember azonban megpróbálta ellopni az aranytojásokat. A sekély vízben könnyű feladatnak látszott a tojások megkaparintása, csakhogy a tolvajok a hirtelen meggazdagodás reményében egyenesen a vesztükbe rohantak, hiszen nem számoltak Erbivel. Márpedig ő mindenáron megvédte a rábízott tojásokat, így a rablók közül csak kevesen úszták meg élve.” – Erbi a legjobb és legbátrabb sárkány, nélküle már rég kihaltak volna a vízisárkányok – kiáltott közbe Fábió. – Igen, igazad van – nyugtatták meg a többiek a kis Flirtöt, majd hozzátették: de ne feledd Fábió, hogy ez csak egy mese, sárkányok nem léteznek. Inkább aludjunk egy jót. A következő hetekben Fábió éppen a Velencei-tó mellett volt szolgálatban, és nem tudott úgy elmenni a tó mellett, hogy ne jutott volna eszébe Erbi. Biztos volt benne, hogy a legenda igaz, Erbi létezik, és ma is ott él a tó közepén. Egyik este a gyönyörű naplementében hirtelen feltűnt neki valami a nádas szélén. Fábió nem látta pontosan, mi az, de csakis Erbi lehet – gondolta magában.

A mozdonyszínbe érve mégsem mert szólni róla senkinek. A kis motorvonatot nem hagyta nyugodni a dolog, egyre nagyobb izgalommal ment végig a parton, hátha ismét meglát valamit. És látott is! Hol egy fejet, hol egy tüskét, hol a farka végét. Ekkor már nem bírta tovább magában tartani a nagy hírt, hogy Erbi mégis létezik, és este elmesélte a többieknek, miket látott. Az idősebbek azonban csak hangos nevetésben törtek ki, mert szerintük Fábió csak egy sárkányhajót láthatott a nádas szélén pihenni. Fábió először elszégyellte magát, hogy nem tud megkülönböztetni egy hajót egy igazi sárkánytól, majd dühös lett a többiekre, végül azonban úgy döntött, nem foglalkozik velük, és nem hisz nekik, mert szerinte igenis létezik a Velencei-tó titokzatos lénye. Lehet, hogy nappal csak hajónak álcázza magát és éjjel kel életre, vagy a víz mélyén lakik és csak néhány százévente szokott felébredni. Ki tudja? S egy este, amikor már senki sem volt a vízparton, és csak a telihold fénye csillogott a tavon, egészen különös dolgot látott meg a kis Flirt. Gyönyörű sárkányalakok szálltak a magasba, s repültek
messze az éjbe… 

 

Írta: Csohány Domitilla
Illusztráció: Győri Zsolt