Kandó Kálmán Jeles napok

Kandó Kálmánra emlékezünk
2020.06.27 14:02
szerző: Hum Krisztina

Hosszú, sokszor nehéz, de mindenképpen izgalmas volt az az út, amelyet a vasút bejárt, mire a félelmet keltő tüzes vasparipa korszerű tömegközlekedési eszközzé vált. A vasút sok nagyszerű embernek adott és ad folyamatosan munkát. A nagyszerűek között is vannak kiemelkedők, akik maradandót alkottak. Közülük – születésnapi évfordulója alkalmából – most emlékezzünk meg röviden egyikükről. Kandó Kálmán (Pest, 1869. július 10. – Budapest, 1931. január 13.) érdemei máig hatóak.

1920 után, az ország szétszabdalása miatt, a budapesti és a diósgyőri üzemek kivételével az összes vasgyár külföldi tulajdonba került, nemkülönben a teljes nyersanyagkészletünk is a szomszédos országoké lett. Rendkívül nehéz körülmények között indult újra a munka. A magyar gőzmozdonyok közül a 424-es, akkori népszerű nevén Bivaly volt a legismertebb. Magyarország évtizedekkel a világ előtt járt a váltakozóáramú vasút-villamosítással, amely a kitűnő Kandó Kálmán nevéhez köthető. Munkája a takarékosabb szénfelhasználásból indult, felismerte, hogy jelentős szénmegtakarítás lehetséges a gőzüzemű vasút fő hálózatának villamosításával. Ezzel kapcsolatosan fogalmazta meg azt az azóta világszerte elfogadott alapelvet, amely szerint a nagyvasutak villamosítása akkor lehet igazán gazdaságos, ha azok egyszerű transzformátoalállomások közbeiktatásával közvetlenül kapcsolódhatnak a szabványos periódusú országos villamosenergia-rendszerhez.

 

Kandó Kálmán technikatörténeti jelentőségű érdeme, hogy az általa megalkotott egyszerű felépítésű és jó hatásfokú fázisváltós villamos mozdonnyal megvalósítható lett e korszakalkotó jelentőségű alapelv (szinkronfázisváltó 1916).

 

1898-ig csak rövid, helyi jelentőségű vonalakat villamosítottak, ami az alkalmazott feszültség alacsony szintjéből is következett. Hosszú és nagy teljesítményű vonalakra alkalmas villamosítás a Valtellina-vasút Kandó Kálmán tervezte nagyfeszültségű villamosítása volt az egész világon az első, amelynek mozdonyait háromfázisú, 3 kV feszültségű, 15 Hz frekvenciájú áram táplálta. A Valtellina-vasút üzemi eredményei alapján az olasz kormány amerikai tőkével megalakította a Società Italiana Westinghouse-t és Vado Ligurében mozdonygyárat létesített Kandó-mozdonyok gyártására.

Az országos villamos hálózat energiájának közvetlen felhasználásával, az ipari frekvenciájú vasút-villamosítással Magyarország bizonyítottan évtizedekkel a világ előtt járt. Kandó Kálmán egyenáramú gyorsvonati mozdonyt épített a Párizs–Orleans közötti vasút számára (1923) és az USA-ban a Westinghouse cég tanácsadójaként is dolgozott (1927).

 

A fázisváltós próbamozdony üzemi eredményei alapján határozta el a MÁV a Budapest–Hegyeshalom közötti fővonal villamosítását (1929), ehhez tervezte Kandó a róla elnevezett villamos mozdonyt. Sajnálatosan sem a villamosítás befejezését, sem mozdonyainak üzembe állítását nem érhette meg.