Anno Anno

Volt egyszer egy Aranyvonat
2020.10.20 16:38
szerző: Legát Tibor

1938. május 31-én különleges vonat indult a Nyugati pályaudvarról Esztergomba, utasainak többsége egyházi személy volt. A szerelvényben pedig egy olyan kocsi is helyet kapott, amilyet addig nem látott a világ.

A két világháború közötti időszak Magyarországán 1938 még az ünneplés éve volt, ugyanis hazánk rendezhette meg a katolikusok legnagyobb világtalálkozóját, az eucharisztikus kongresszust. A millenium óta nem látott nagyságrendű eseménynek magyar vonatkozású társrendezvénye volt a Szent István Emlékév, amelyet István király halálának 900. évfordulója alkalmából szerveztek. E programsorozat legnagyobb attrakciója kétségkívül a budai Várban őrzött ereklye, a Szent Jobb „országjárása” volt, ami legfőképp a MÁV számára jelentett kihívást, lévén, hogy a nagy körmenet a vasúton zajlott.

Elhagyva Budát

„Halálának kilencszázadik évfordulóján a magyar törvényhozás az isteni Gondviselés iránt érzett bensőséges hálával kíván hódolni a magyar királyságot megalapozó s a magyarságot az európai küldetés útjára elvezető nagy magyar fejedelem és apostol halhatatlan szellemének” – olvashatjuk a Szent István király dicső emlékének megörökítéséről szóló 1938. évi XXXIII. törvényben, amely augusztus 20-át nemzeti ünneppé nyilvánította. A két nappal korábbi keltezésű törvény különlegessége az volt, hogy ez alkalomból az egykori koronázó városban, Székesfehérváron ült össze az országgyűlés. Ekkor már több mint két hónapja zajlottak a Szent István Emlékév rendezvényei, a május 30-i Szent Jobb körmenetes nyitányt – több százezer ember részvételével – az Eucharisztikus Világkongresszus utolsó napjához igazították, így valósággal egymásba fonódott a nemzetközi és hazai katolicizmus két nagy eseménye. Az igazi szenzációt azonban a következő napok hozták el, mivel az ereklyét vasútra tették. Ez azért volt különleges, mert attól kezdve, hogy a Szent Jobb 1771-ben a budai Várba került, nem hagyta el a főváros határát.

Ötletelés

Az aranyvonat ötlete Somogyváry Gyula országgyűlési képviselőtől származott, aki nem mellesleg a kor népszerű írója is volt Gyula diák álnéven. Ő egy „kivilágított aranyszárnyú vonatot” képzelt el, de kivitelezését már nem részletezte. A megvalósítás feladata Urbányi Vilmos tervezőművészre hárult, aki Márton László festőművésszel közösen találta ki, hogy egy kápolnává átalakított szalonkocsi lenne a legalkalmasabb a célra, amit a korabeli leírások szerint „kívül gazdagon arannyal, bizánci stílben” díszítettek, és „a magyar szentek képei és a hatalom jelvényei látszanak rajta”, míg „a tetején a magyar Szent Korona mását őrzi négy arany angyal”. A különleges kiállítású kocsit vörös kárpittal bélelték, közepén állt „egy minden rázkódást kiegyensúlyozó emelvény, amelyet arany ékkövekkel díszített kárpit borít”. A kocsi fontos berendezési tárgya volt még az a trónus, amelyen Mészáros János érseki helytartó, a Szent Jobb őre foglalt helyet. A „teljes” aranyvonati szerelvényben még négy (olykor öt) termes- és egy poggyászkocsi volt, a mozdony elejét nagy méretű, világító kettős kereszttel díszítették.

Image

Precíz állvány

A különleges kocsi a MÁV dunakeszi főműhelyében készült, de Urbányi koncepciójának megvalósításához egy rakás technikai bravúr szükségeltetett. Ahhoz, hogy az ereklyét szállítás közben is látni lehessen, háromrészes üveg-tolóajtót építettek a kocsi oldalára. Ezt belülről, egy speciális, rejtett drótköteles húzószerkezettel lehetett nyitni–zárni, így a közönség önműködő ajtónak vélhette, mi több, a gumigörgőknek és plüss csúszópofáknak köszönhetően a művelet nem járt zajjal. Speciális mérnöki munkát igényelt annak az állványnak a kidolgozása is, amelyre az ereklyetartót tették. „Minthogy azonban lökések minden irányból jöhetnek, (indítás, fékezés, sínütközések, kanyarulati egyenetlenségek stb.), az állványnak is olyannak kellett lennie, hogy lökéseket minden irányból egyforma rugalmassággal vegyen fel és alakítsa át lágy lengésekké” – olvasható a Vasúti és Közlekedési Közlönyben megjelent leírásban, amelyből megtudhatjuk, hogy a tervezők célja az volt, hogy szerkezetük „a vasúti járómű magasabb frequentiájú »kemény« rezgéseit, alacsonyabb frequentiájú »lágy« lengésekre alakítsa át”. A leírásból az is kiderül, hogy a különleges szerkezetet a kocsi próbafutásai közben tesztelték műszeres mérőeszköz segítségével.

Állomásról állomásra

A vonat első útja Esztergomba vezetett. Az ereklyét május 31-én, negyed kilenckor autóval szállították a Nyugati pályaudvarra és a királyi várótermen keresztül díszsorfal előtt vitték a vasúti kocsihoz. Az elsősorban egyházi előkelőségekből és a koronaőrség tagjaiból álló utasok négy alabárdos díszőrsége mellett szállhattak fel. A vonat 8.50 perckor indult, és 10.45-kor érkezett Esztergomba, a vasútállomásról az ünnepélyes fogadtatás után körmenetben vitték a bazilikába. A programfüzet szerint a szentmise után „négyszáz leány történelmi képekkel hódolt a Szent Jobbnak”, majd ötszáz énekes adta elő egy száztagú zenekar kíséretében a Szent király dicsérete című művet. Az ereklyét műsor után visszavitték a vasútállomásra, a vonat este hétkor indult vissza Budapestre. Másnap a Déli pályaudvaron zajlott le hasonló ceremónia, de az úticél immár Székesfehérvár volt. A következő alkalommal, június 12-én már hosszabb zarándokút vette kezdetét. E vasárnapi napon Kaposvárra, Zalaegerszegre és Nagykanizsára is elvitték az ereklyét, másnap pedig Pécsre, Bajára és Szekszárdra. Ekkortól kezdve olyan utastájékoztatók is megjelentek, amelyekben közölték, hogy a köztes állomásokon hány percig áll a vonat. A korabeli tudósítások kiemelték, hogy a szerelvényt mindenütt hatalmas tömegek várták, sőt „ott is zászlókkal vonultak ki az állomásra, ahol a vonat nem állt meg, csak lassított”. 1938-ban az Aranyvonat még hat hasonló körutat tett, de a Szent István évet követően is közlekedett. Utoljára 1942. május 4-én Nagyváradra, a Szent László király születésének 900. évfordulójára emlékező ünnepségsorozat nyitányára. A tervek szerint abban az évben a Székelyföldre is elment volna az Aranyvonat, de erre a háború miatt már nem volt lehetőség.

Az Aranyvonatot a Dunakeszi Járműjavító újította fel, a Vasúttörténeti Parkban lesz megtekinthető.